Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Sztroiny Antal: A szeplőtelen fogantatás és a Szentírás

427

Ezek az első örömhír utolsó szavai. Elmélkedjünk fö- lőttük és fejezzük ki körülírva azok értelmét!

»Ravasz kígyó, gonosz szellem, értsd meg jól, hogy én, a Mindenható vetem az ellenkezést köztetek. És ezzel büntetni akarlak, tehát diadalra nem számíthatsz. Az első asszonyt tőrbe csaltad ugyan és vele együtt ivadékait.; de a másik asszonyt, akit hatalmas és diadalmas ellenfeleddé teszek, egy pillanatra sem fogod leigázni; őt be nem mocs- kolhatod még az eredeti bűnnel sem. O kitartó lesz a küz- delemben, és hogy tönkre tehessen, hogy porig alázzon, móhébe fogadja Enfiamat, emberi természetet, szeplőtelen emberi testet ad neki. Az asszonynak ez Ivadéka végkép megtöri hatalmadat. 0 megrontja fejedet.

Te felhasználod minden ravaszságodat és minden erő- det, hogy kifogj ellenségeiden, és hogy meggyőzd őket; de hasztalan. Az asszony fogantatásánál vallasz először kudar- cot. Ott leselkedel majd, hogy élte első pillanatában ar- cára nyomhasd rút vonásidat: ott leselkedel majd mint Éva körül, hogy megnyerd barátságát, mihelyt létet nyer; hogy bemocskold lelkét, amint megteremtem: de mindenható kegyelmem megóvja őt minden ravaszságod dacára: ellen- kezest vetek közötted és az asszony között. Elhalmozom őt ezer malaszttal, akkor választom szent Fiain anyjává, midőn Éva vétkével be akarod szennyezni, midőn te sarka után leselkedel.

S amit az asszony megkezdett szent Fia folytatja és bevégzi. Te őt is meg fogod kisérteni: te sarka után lesel- kedel; de be fogod látni, hogy »hiába rázod láncodat, csa- tád hiú az Urnák ellenében.«1 Épen, amikor teljes erőddel támadod, midőn minden mérgedet reá bocsátód, midőn iva- dókaidat legdühösebben lázítod ellene; midőn ivadékaidat gyilkosaivá teszed; midőn sarka után leginkább leselkedel: midőn már győztesnek hiszed magad, mikor a kereszten meghal: megtöri minden hatalmadat. Látni fogod őt is a fa alatt, — a keresztfa terhe alatt — mint Évát; és azt

י Madách Emb. Trag. 8.