Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

411

hamar az összes egyház nevében kárhoztatta »Jézus élete« c. veszedelmes munkát. Renan különben Francia-, Olasz- és Spanyolországban aratott legtöbb dicséretet, ugyancsak e helyeken ragadt legtöbbet a hitbeli hajótörés örvényébe. Némi hatást Anglia, Ausztria, sőt szép hazánk Magyarország- ban is idézett elő. A komoly Németország hit, erkölcs s tudomány nevében megvetéssel fordult el Renantól. A mondva csinált lelkesedés tüze különben is vajmi hamar lohad, a dicsőség verőfénye gyorsan foszlik: ma már »Jézus élete« is, mint a »reklám-világ« egyéb termékeit elnyelte a közöny és feledés sírja.

*

*

A kép befejezve. Két ezredév visszhangja e művecske. A történelem komoly szellemének igazságot osztó világi- tásában — újból lejátszódott előttünk a Jézus istenségét tagadó őshazugság összes színével: az első század ebionítái- tói jelenünk Renanjáig. E két határpont közé eső űrt küz- delem és küzdelem tölti be, melynek szemléteténél ború nehezül a hivő lélekre. Az igazság és tévely tusája egy- korú az egyházzal és nem is szűnik az meg az egek erői- nek megindulásáig. Láttuk: Jézus istenségének tagadása majd itt, majd ott üti fel fejét; hol ilyen, hol amolyan alak- ban. Egyik eretnekség alig dűl sírjába: nyomban másik ragadja kezébe szomorú örökét. Ámde a vázolt harc, min- den leverő részlete mellett is, megkapó s nagyszerű: hisz a tévelylyel ott áll szemben mindenkor Krisztus igaz egyhá- zának rendíthetetlen hite; a sötétség fiaival szemben ott mindenkor a lelkes hitvédők bajt álló tábora és ezrek taga- dásával szemben ott mindenkor milliók és milliók imádása. Es e felemelő tünetben annyi vigasztalás rejlik a jövő biztos zálogával egyetemben. Am tomboljon az ármány, ám igye- kezzenek e vak kor vak sarjai szétfoszlatni Jézus Krisztus