Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

B99

Az anyagi mindenség egyeteme a .rossz isten‘ müve, azon gonosz szellemé, ki szülője mind az erkölcsi, mind a fizikai rossznak; ki alkotója egyszersmind az emberi testnek, mely börtönéül szolgál amaz égi szellemvilág egyedeinek, kiket megejtett a sötétség fejedelmének ármánya. Az örök Szeretet megkönyörül e szomorú rabságban sínylődő lelke- ken, megszabadításukra Fiát: Jézus Krisztust küldi a földre, Jézus Krisztust, ki, nolia fölötte áll a szellemvilág összesé- gének, mégis puszta teremtmény. A Szabadító földön jártá- ban is égi testtel birt és csak látszatra szenvedett; rendel- tetése abban állt: oktassa az emberi nemet ama módozatok, eszközök elsajátítására, melyek segélyével megtörhetek az anyag bilincsei. Ez elméleti tanításuk. Ismét egy lépéssel tovább a lejtőn. Forrongó képzelmök a múlt kárhozatos eszmetöredékeiből újabb, ábrándszerű, káprázatos világot alkot s mindezt az emberiség legszentebb érdekeinek örve alatt — mondom — mert vájjon a vallás fogalma nem az előző tényezőkkel azonosítható-e? Megrengetik az igazság alapjait s a való helyett regényszerűt adva, csalárd játékot űznek a lélekkel. Fülébe dörgik a jámbor hívőnek, ki Istent imádólag borul le édes Üdvözítőnk előtt : balga, hisz te bál- ványimádó vagy, hisz ő csak merő teremtmény. Meging a, hit s az előbb még buzgó imázó kételyében széttépi amaz arany fonált, mely az ég s föld közti űrt áthidalja, szét Jézus Kriszust Isten-emberségét,

A tevely rettentő dúlására egy emberként támadt fel az igazság bajnoki serege és megkezdődött a harc, vijabb felvonás az igazság és hamiság drámai küzdelmének száza- dós láncolatából. 1180 táján már III. Sándor pápa keresztes- hadat indított ellenök, ámde siker nélkül; ilykép nem csoda, ha III. Ince trónra léptével az egyház fájó sebe már-már kétségbeejtőleg sajgott. A jeles, erélyes Incze apostoli bűz- galommal látott a gyógyítás malasztos művéhez. Először az atya szelídségével, szeretetével igyekezett hatni, a Jó-Pász- tor égi példájára; cisztercita szerzeteseket küldött az albi- gaiak fészkébe, köztük Káinért és Gluidót, majd Kault és Kasztelnói Pétert, mint fölhatalmazott pápai követeket, hogy