Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

393

érvelésére, melylyel elleneiket lefegyverzék. ugyancsak bát- ran kijelenték, bogy: »az ő liitök nem mai, sem tegnapi, ők nem jöttek tanulni, mit kelljen binniök, hanem ellenállni az újításoknak.« A császár s csatlósai tapasztalva az igaz- hitűeknek a legszentebb igazság forrásából táplálkozó szel- lemi fölényét, erkölcsi diadalát; újból az ármány és erőszak ösvényére tértek. Nem jellemezhető elég sötéten az a minden jogot lábbal tipx־ó eljárás, melylyel Konstancius Kiminiben bizonyos kétszínű hitformát fogadtatott el erőnek erejével még a kath. püspökökkel is; e szimbólum szerint: az Isten Fia hasonló az Atyához a Szentirás értelmében. Tehát az anomeusok diadalt arattak és »elálmélkodott a földkerek- ség, — mondja szt. Jeromos — hogy ariánussá lön.« 1 Ez volt a zsarnok Konstancius utolsó ténye: csakhamar búcsút vön a földtől 361-ben. Utóda Julián visszahívta a szám- űzött püspököket, persze azon célzattal, hogy a zavart fo- kozva: mielőbb gyönyörködhessék az önmagával meghason- lőtt kereszténység bukásán. Azonban csalódott, a nyájukhoz megtért pásztorok a béke s egyetértés helyreállításán váll- vetve munkálkodtak, jelesen szt. Athanázius, ki a 362. ale- xandriai zsinaton általános bünbocsánatot s feledést biztosi- tott megtántorodott híveinek. Julián értesülve mindezekről: Athanáziust száműzte, ki csak az orthodox Jovián (363—: 364) alatt foglalhatta el újból székét. Fájdalom, az egyház nem sokáig örvendhetett Jovián jóakaratának: a következő évben elhunyt a kegyes császár; Yalentinián (364—374) s Válens (364—378) kettős uralma alatt csupán az utóbbinak érzé az igaz ügy üldöző, sújtó karját: Athanáziust újból, most: már ötödizben s utoljára fosztván meg püspökségétől. Azonban a hithű Alexandria keserűsége pásztorának vérig zaklatása miatt nyílt forrongásban tört ki. És a zendülés hatalmas szava visszaadta népének szentjét. Derült a látó- határ, az igazság annyi balsors, viszály után már-már dia- dalmasan emelkedett ki békáiból, Jézus istenségének varáב »Ingemuit totus orcis et Arianum se esse miratus est.* Hie- ronymus adv. Luciferianos.