Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

378

ségéről tanúskodnak. A császár kérve kéri őket: hagyjanak fel a vitával, béküljenek ki: »Adjátok vissza nyugalmas

éjeimet és nappalaimat;.............. Mit 11a meg nem érek:

f

öl kell sírnom s könnyözönnel boríttatnom, éltem hátralevő részét sem tölthetem békében.« (Euseb. P. De vita 0. 1. II. c. 72.) A császári irattal Hosius, Kordova lánglelkű püspöke sietett Alexandriába; mily nagy lön azonban Konstantin megdöbbenése, midőn követe révén értesült a való tény- állásról; egyszerre föleszmélt: hogy hisz alapjában van veszélyeztetve az orthodox tan, hisz a hitegység megbom- lása a birodalom egyöntetűségére is visszahatással leend. És valóban képzelhető-e fontosabb kérdés: vájjon Isten-e a kereszténység szerzője? Yajjon egylényegű-e a mindenség alkotójával, vagy csupán hasonló hozzá? Ha Jézus teremt- mény, vagy lényege nem egy az Atyával: úgy imádói bál- ványimádók, vagy két Istent tisztelők. Ime Arius átkos tana alapjában törekszik megdönteni a kereszténységet. És még ez nem minden; tagadva Istennek az emberre való köz- vetetlen behatását: a malasztról szóló tant ásta alapjában alá; az Isten s ember közt a pogány világ végtelen űrét állítja vissza. Megtámadja az eredeti bűnt, hisz az ember- istent oly mérvben, minőt annak fogalma tételez fel, meg sem bánthatja. Most már érthetjük Sándor lázas igyekvé- sét, melylyel Arius agyrémeit még csirájában igyekezett elfojtani, érthetjük a hithű egyháznagyok megdöbbenését. Konstantin az ügy komolyságát most már egész valójában fogta föl, úgy vélte, hogy az államhatalomnak az egyházzal kezetfogva kell a tűzként terjedő bajt oi’vosolnia. Ezért Konstantin I. Sz. Szilveszter pápával egyetértőleg 325-ben Kicaeába (Bythinia) hívta egybe az egyház atyáit egyete- mes zsinatra. »Mert miután Konstantin a római világot a kereszténység közösségébe törekedett fölvenni, egyes egy- házak határozatai nem leendettek célhoz vezetők, hanem kellett, hogy maga az egyetemes egyház, az egységben istenileg visszaállított emberiség képviselője, egy egyetemes zsinaton valóban mint egységes tűnjék fel, s minden előtt