Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről

357

meit, a petrinusok a szigorú-párti jelölt elejtésével Simont választották a jeruzsálemi egyház fejévé. E körülmény heves torzsalkodást szült a zsidózó keresztények kettős árnyalatának kebelében. A város pusztulása aztán végkép elszakasztá a versengő feleket. Veszpaziánusz közeledtére a szigorú s enyhébb pártiak, megemlékezve az Üdvözítő intéséről, a Jordánon túl fekvő vidéken kerestek menekü- lést. E helyütt aztán a farizeusi zsidózók teljesen szakítva a petrinusokkal, a héber nép bizonyos remeteszeríí életet Viselő töredékével olvadtak egybe: az úgynevezett essze- Húsokkal, s ettől kezdve »ebionitáknak« (ebionim = szegé- nyék) nevezték magukat. A petrinusok időfolytán »naza- reusok« néven szerepeltek; javarészük teljesen szakítva a mózesi kultuszszal, az elpusztult Jeruzsálem helyén Hadrián emelte Elia gyarmatba tért meg; míg töredékük továbbra is rajongással követé az ó-törvény előírását, s Perea, Deka- polisz tájára húzódva: tengeté megszámlált napjait.

Cerinth, bűbájos Simon.

»Ipsae denique haereses a philosophia subornantur«, mondja Tertullián, s valóban a szög fejére üt. Hisz azon téves eszmék, melyeknek hódítása vérig zaklatá első szá- zadaiban amúgy is keményen megpróbált egyházunkat, javarészben a pogány bölcseletből sarjaztak elő. Csírájuk ott lelhető Pithagorasz, Plátó, a stoikusok s mások rend- Szerében. Különösen Plátó (430—348 Kr. e.) érdemel figyel- met. Plátó századokkal előzte meg korát; rendszerének Csodásán szép eszméi szinte keresztény szellemet lehelnek, miért is Boost bölcseimét elmésen nevezi előszónak az evan- gélium mennyei követségéhez. Egy legfőbb, bölcs s igaz Isten létét tanítá, bírt némi sejtéssel nemünknek e legfőbb lénytől való elpártolásáról; meg volt győződve, hogy lel- künk halhatatlan, hogy reánk e földi lót után megdicsőülés avagy bünhődés várakozik. Epedő vágygyal tűnődött a jövendőn: vajha minderről az isteni kinyilatkoztatás szava győzné meg kétségközt hánykodó nemünket, s míg egyéb bölcsészek izzadva törték magukat a dolgok okainak fürké-