Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Irodalmi értesítő

338

nak vagy bárminek is/ de ez eljárás helyessége kétségbe nem vonható; nagy egyházi szónokaink is hasonlóképen jártak el. Ugyanezen eljárást észlelhetjük Magyar Ferencnél is. így ezen igazságok folyományát: Isten igazságos és min- dentudó, a szónok következőképen forgatja: »Nevess tehát, alattomos gonosztevő, s gondold magadban, hogy senki sem gyanítja gonoszságodat; nevess, vízeszü bűnös s fojtsd gyönyörűségek árjába bűneid emlékezetét; nevess, istentelen rabló, gyilkos, gyújtogató, s vigasztald magad, hogy gonosz tetteid soha napfényre nem jönnek; nevess, 11a lehet, nevess, ha még nem ég kebledben a gehenna tüze, ha még a bosszú- állás angyala reád nem csapott. Fölötted áll. kebledben lakik az s csak a gondviselés intését várja, hogy összezúz- zon. Ásd el, oh nyomorult! ásd el egy hegy alá gonosz tét- teid tanúit s meglásd, hogy a mindenható szétszórja azt a hegyet s világosságra hozza gonoszságodat; siilyeszd a ten- ger fenekére bűneidet, s meglásd, hogy nagy zúgással fog- nak annak habjai dagadozni s bűneidet a part fövényére fogják kivetni. Mert a mily igaz, hogy él a mindentudó, mindenható és igazságos Isten, oly igaz, hogy semmi vétek, semmi bűn, semmi gonosztett nem marad örökké sem titok- ban, sem büntetlenül.«1

Szónok itt megdöbbentővé tette a felvett igazságot; máskor előadja annak összes vigaszait: »Es amint Adáni- ban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan megelevenittetneJc.« (I. Kor. 15. 22.).

»Mily szavak K. H! az örök élet honából hangzanak azok le hozzánk s reményt sugárzanak földi életünkre. Ezek- bői tudjuk, hogy az élet ösvénye a halál birodalmán vezet keresztül, s hogy a sír sötét boltján át jut a halandó a halhatatlanság honába. Tudjuk, hogy természetünk egy része azért mentetett meg a haláltól és enyészettől Krisztusban, hogy egész természetünkre nézve záloga legyen reményünk- nek. Tudjuk, hogy ő az örökké való főpap fejünkké lett az ő anyaszentegyházában, hogy annak minden tagjait meg1 Böjt 5. vasárnap 287. 1.