Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Irodalmi értesítő
335 tételei megegyeznek az egyház e nagy ünnepének jelenté- sével s összhangban vannak a szónok magas törekvéseivel és képzettségével. Bár itt is kell egy kifogást tennünk s ez az. hogy itt sokkal több nagy igazságot fejt ki. mint amennyit, egyházi beszédének rendes hallgatósága felfogni s teljes kifáradás nélkül éber érdeklődéssel kisérni bir. Ezen beszéd tárgyát Jézus feltámadása képezi, mely- nek folyományaként három altételre s így összesen négy részre osztja beszédét: »Jézus Krisztus feltámadása ugyanis alapja a mi hitünknek; biztosítéka megváltásunknak; záloga egykori feltámadásunknak; kulcsa földi sorsunk titkának.« Első tekintetre látható, hogy a három első tétel is untig elég lett volna s a negyedik, bármily érdekes is, a beszéd hatásának kockáztatása nélkül elmaradhatott volna. Észrevette ezt kidolgozás közben maga a szónok is, de mivel a negyedik részre nézve szép és megható eszméi voltak, e részt beszédéből kivetni nem birta, e helyett utó- lag megrövidítette az első főtételt, az alapot, ennek kidől- gozásánál az érvekre csak utalt, azoknak ismeretét hall- gátéinál feltételezte. A bevezetés hangulatos, ünnepi, fokról fokra emelkedő, telve gyönyörű ellentétekkel; azonban terjedelmesebb mint az alaptétel kidolgozása. A második rész tömören és mégis világosan van kidolgozva, a bizonyítás hatásos. A harmadik rész telve van szép, vigasztaló eszmék- kel; a szónok itt megragadja jövő feltámadásunk reményét s e remény enyhítő vigaszait buzdítólag. édesen s meg- nyugtatólag csepegteti hallgatói szivébe. A negyedik részt szép ellentétekkel kezdi, a megható elemet is itt domborítja ki s a szentírás mély értelmezésé- vei fejezi be beszédét. S minthogy e befejezés a szónok emelkedett irályának is egyik fő jellemvonását hordja magán azt egész terjedelmében közlöm: Az oroszlán, iigymond sz. Bernárd, Juda véréből győzedelmeskedett. Harcoljunk tehát véle. A hatodik napon, ugyanazon napon, melyen az
