Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Rézbányai József: A nemzeti, tartományi és egyházmegyei zsinatról

279

korban is időnkint felhangzik! »Nulla paene res disciplinae mores ab Ecclesia Christi magis depolit, quam sacerdotum negligentia, qui contemptis canonibus, ad corrigendos Eccle- siasticos mores Synodum facere negliunt« így panaszkodik a IY. toledói zsinat írója.1

De ha megróttuk az emberi romlott természetet e mulasztásért, a történeti hűség kedvéért nem szabad még azt sem elhallgatnunk, hogy néha az emberek hatalmán és akaratán kívül eső körülmények is nagyban hozzájárultak e mulasztásnak előidézéséhez. így:

Véres háborúk és pártviszályok, a népvándorlás, az akkori nyers, műveletlen állapotok, a közlekedési eszközök teljes hiánya, vagy kezdetlegessége, a nagy úti nehézségek s útiköltség, idővesztés, személybiztonság hiánya, zavarok, ragályos betegségek, villongások, a hely és egyházmegye távolsága s nem ritkán nagy terjedelme, amit mind össze- foglalhatunk két szóban: a »difficultas temporum«-ban.

Hozzá még a viszonyok is mind kedvezőtlenebbül ala- kultak a zsinat tartására nézve. Az egyházi törvényhozás is mindinkább külön vált, majd egészen más bíróságok kezébe ke- rült. s részben — sajnos — ki is adták kezükből az egyháziak.

Ekként a zsinat súlyából és erejéből igen sokat veszi- tett, s merőben az egyházi törvényhozás terére szorult. Mind- inkább tökélyesbülvén az egyházi törvények, a zsinatnak csekély tevékenységi kört engedtek, de e körét a zsinat mind az újabb korig teljesen betöltötte.2

4. Fel, zsinatra! 3

Bármit tartsunk is a zsinatról, egy bizonyos, hogy a zsinatra szükségünk van!

Az idő viszontagságos, a századok mulasztásai, melyek, főkép hazánkban, oly sok bajt vontak egyházunkra és né1 Conc. Toletan. IV. a. 6S3. 0. 3. Harpuin T. III. col. 579.

a Fessler i. mű. 4. §.

3 Csak most látott napvilágot dr. Csernoch János úr kitűnő és minden tekintetben hatalmas értekezése, melyben egészenúj, eddig nem