Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól
25 homályosság (obscuritas concomitans). Ezeket előre bocsátva nézzük most minő véleményben van Suarez.1 0 különbséget tesz két kérdés között: »Una est for- malis (quaestio): scilicet, an assensus fidei possit per se et formaliter fundari in evidenti revelatione Dei testificantis: alius vero sensus est de sola concomitantia: an scilicet stante illa revelatione, possit nihilominus intellectus assensum fidei praebere rei revelatae ex solo motivo fidei.« Azután kije- lenti, hogy alakilag (formaliter) semmiféle szembetünőséget nem enged meg a hitben. Vagyis hitből van merítve min- den hitbeli ismeretünk, s így természetfölötti szembetünőség nincs a hitben, nem is lehet. A kinyilatkoztató tekintély megismerése tehát azért homályos mindig, mert a hitből van merítve; a hit pedig azért homályos, mert alaki oka mindig homályos. Emellett a homályosság mellett aztán a természeti megismerést megengedi, mint kisórő megismerést, a mely a kinyilatkoztatásban közvetetlenül részesülőkben lehetett akár szembetűnő is, de csak természeti bizonyosság a kinyilatkoztatás tenyere nézve. A későbbi hivők termé- szeti meggyőződését még a tudósoknál is legfölebb erkölcsi szembetünőségnek mondja. Azért a Boldogságos Szűznek is, az apostoloknak is igazi hitük volt, mert alakilag a hit náluk is homályos volt. Ugyanezt tanítja Mazzella is, vala- mint Suarez követői általában e véleményt tanítják. Ennek az a főhibája, hogy a hitet hitből magyarázva, ugyanazt ugyanavval bizonyítja, ami nem helyes. Másik hibája, hogy más természetfölöttit nem fogad el, csak azt ami a hitből, mint indító okból származik; így aztán termé- szetes, hogy ha a hit homályos, azután ugyanaz a hit min- denét a hitből meríti, akkor minden hitbeli ténynek homár lyosnak kell lennie. Ez az első vélemény, mely fölött szabadon lehet vitatkozni. Követői e véleménynek vannak napjainkban is, kik között kiválik Mazzella bibornok. Az első vélemény tehát azért tartja homályosnak a hitbeli ismeretet, mert alaki- lag mindig a hitből van merítve, vagyis alaki s indító okát mindig és csakis a hitből meríti. 1 De fide.• disp. III. sect. VIII. Venetiis. 1742.
