Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Rézbányai József: A nemzeti, tartományi és egyházmegyei zsinatról

237 böjttel, nyilvános körmenetekben és könyörgéssel kell a felsőbb megvilágosító kegyelemért esedezniök;1 a résztvevők- nek pedig a zsinaton tárgyalandó és feldolgozandó anyagot jó eleve még a zsinat előtt előre el kell készíteniük és az összes tárgyalandó bajokra, hiányokra és szükségletekre a megfelelő ellenszert, tervezetet és az ott előterjesztendő pontokat, bölcs és tanult, tapasztalt és megbizható egyházi férfiak véleményének meghallgatásával, legalább nagyjából és lényegileg kidolgozniok. A zsinat vezetőjének pedig, a kornak minden tekintetben megfelelő, egyszersmind az eddig tartott nemzeti vagy tartományi zsinatok pontoza- tainak tekintetbe vételével készült munka- és ülésrendet kell megállapítania.

Maga a zsinat testületekre (Congregationes) és ülésekre (sessiones) oszlik.

Testület közönségesen három-négy van, a következő szakok szerint: hit-erkölcsi, istenitiszteleti (ritus), fegyelmi és egyéb ügy.

E testületek naponta két (délelőtti és délutáni) tanács- kozást tartanak és határozataikat a nyilvános ülésen (sessio) terjesztik elő.

Ülés (sessio) legfölebb három-négy szokott tartatni, még pedig a pontosan előirt formaságok szerint, amikor is a testületek tanácskozmányainak eredménye felolvastatik és helybenliagyatik, amit mindig az elülülő érsek vagy prímás beszéde kisér.

A testületi tanácskozmányt háznál, a nyilvános ülést mindig az egyházban tartják.

A testületi tanácskozmány továbbá lehet magán vagy nyilvános tanácskozmány.

Mindezekre pedig előkészületül szolgál az előkészítő tanácskozmány, mely pár nappal a tulajdonképeni zsinat előtt, maga a zsinat elnöklő feje által tartatik és feladata, hogy a hivatalokat kioszsza és a választásokat előzőleg megejtse.

Ceremon. Episcop. lib. I. c. 31. n. 4.