Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Kis-Erős Ferenc: Az egyházi javak tulajdonjoga, különös tekintettel Magyarországra
214 török kiűzése után ־a királyi kamarától saját pénzükön kény- teleníttettek visszavásárolni.1 7. Minthogy a magyar királyok koronázási esküjükben ősidőktől fogva megesküsznek, hogy »Ecclesias Dei, Dominos Praelatos in suis iuribus et antiquis bonis« meg fogják védelmezni, két dologról tesznek ünnepélyes tanúságot: a) hogy az egyházi javakat az egyház tulajdonának tekintik: »in suis iuribus et... bonis«, b) hogy esküszegés nélkül a főpapi birtokok elkobzásába soha bele nem egyezhetnek. Mindezekből világos, hogy az egyházi javak Magyar- országon az egyháznak ép oly szent és sérthetetlen tulaj- donát képezik, mint a magán személyeknek saját tulajdonaik. És mivel az államoknak épen az a rendeltetésük, hogy a sze- mély- és vagyonbiztonság fölött őrködjenek, azért államunknak is egyik legfőbb kötelessége egyházunk javainak tulajdonjogi biztonságát minden támadóval szemben törhetetlen erélylyel megvédelmezni. 1 L. I. Lipótnak 1689. dec. 13-án Széchenyi György esztergomi érsekhez intézett levelét. Decen. Széchenyi p. 40. Moholy. Dk. Kis Erős Ferenc.
