Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Kis-Erős Ferenc: Az egyházi javak tulajdonjoga, különös tekintettel Magyarországra

120

részleges egyházaknak, egyházi intézményeknek stb. adták. A középkorban az adományozók adománylevelökben hatá- rozott szavakkal kifejezték azon akaratukat, hogy adományuk ezen és ezen részleges egyháznak képezze örök időkre tulaj- donát. Az illetékes püspök, sőt a pápa rendelkezési hatalmát is kizárták a tőlük adományozott javakra nézve, olyannyira, hogy ha a püspök akaratukkal ellenkezőleg intézkednék az adományozott javakat illetőleg, fentartják örököseiknek ama jogot, hogy az adományozott javakat vissza követelhessék.1

Ezekből tehát világos, hogy az egyházi javak tulaj- donosai a részleges egyházak, illetve egyházi intézmények, és pedig nemcsak az állammal és harmadik személylyel, hanem magával az egyetemes egyházzal szemben is.

Mindazáltal az egyetemes egyház is lehet bizonyos javak tulajdonosa, jogalanya, amint tényleg vannak is ilyen javai, pl. a Propaganda javai. Ilyen volt a pápai birodalom is, mely a pápát illette, nem amennyiben Róma püspöke, hanem amennyiben az egyetemes egyház feje. 9

9. Az egyházi javaknak nem jogalanya sem az egyházközség, sem Isten, sem a pápa, sem a

szegények.

E tétel 4 részből áll. I. Az első rész: az egyházi javak- nak nem jogalanya az egyházközség. Mit nevezünk egyház- községnek ? Egyházközségnek vagy hitközségnek nevezzük valamely plébániához tartozó hívek összességét. Vannak, kik az egyházi javak tulajdonosainak az egyházközségeket tart- ják.2 De hogy ezek nem lehetnek az egyházi javak jog- alanyai, kitűnik a következőkből:

1. A világiaknak úgy egyenkint, mint összesen tiltva van a kánontörvónytárban az egyházi javakat illetőleg intéz- kedniök, azokat kezelniök és birtokolniok.8

1 Poschinger, Eigentlium. am Kircliengut, 169. 1. München, 1871.

a Sarpi, Traites des heneflcies, art. 21. q. 2. — Savigny, System der Pandekten, II. 264. 1.

3 C. 5. D. 89.; c. 1. D. 96.; cc. 22., 24. Cans. 16. q. 7. et c. 10. X. (I. 2.)