Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Kis-Erős Ferenc: Az egyházi javak tulajdonjoga, különös tekintettel Magyarországra
195 «zen cél elérésére szüksége van anyagi javakra, mert szol- gái élelemre szorulnak, az isteni tisztelet megtartására szűk- ségesek helyiségek, fölszerelések stb. Már ha Isten nem adta volna meg neki a vagyonszerzési és birtoklási jogot, akkor Isten kitűzött volna az egyház elé célt, de úgy, hogy az is megtörténhessék, hogy e célt soha el ne érhesse. S most kérdjük, ki volna oly vakmerő ezt állítani Istenről ? — Sőt ha azt kutatjuk, miért kell az államnak vagyonszerzési jogát elismernünk és tisztességesnek tartanunk, az államtan más kielégítő feleletet nem tud adni, mint azt, hogy az állam is, mint ilyen, Istentől van, azaz szüksógkópeni társaság, és javak nélkül nem létezhetik, következőleg e joga veleszületett. Mivel tehát az egyház isteni jognál fogva és szükség- képen létezik, Istentől nyert jogánál fogva szerez és birtokol is egyszersmind. 6. Az egyházi javak jogalanyáról általában. Mint épen az imént láttuk, az egyháznak a legrégibb időktől fogva voltak javai, azokat békével birtokolta és kezelte. Midőn a múlt század közepe táján egyes államfér- fiák az igazság útjáról letévedve s megfeledkezve: »Ami az enyém, az nem a tied« legprimitivebb elvéről, az államok- nak az egyházi javakkal szemben bizonyos jogigények tá- maszthatását kezdték tanítani.1 a jogtudósok között önkényt fölmerült azon eddig teljesen ismeretlen kérdés: kit hell az egyházi javak talajdonképeni urának, vagyis jogalanyának tartanunk ? Az azonnal minden komoly tudós előtt napnál világosabb volt, hogy ami az egyházé, az az egyházé és nem az államé. De abban már nem tudtak egyhangúlag megegyezni, vájjon ami az egyház javait képezi, az az egye- temes egyházé-e vagy a részlegeseké, az egyházközségeké vagy egyes egyházi intézeteké-e és így tovább. Hogy az egyházi javak jogalanyának meghatározása körül miért volt s van ily nagy véleménykülönbség, részben 1 Glück, Erläuterung der Pandekten, II. 481. 1. 13*
