Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Bevezető a hetedik évfolyamba
7 A »Rövid közlemények, kérdések és feleletek« című újabban megállapított alrovatot sokan helyeslik; kérek e rovatkába minél több apró közleményt; minden olvasómat felszólítom, szíveskedjék legalább e rovatban munkatársam lenni. A harmadik rovatot, mely a hittudomány magyar nyelvét tárgyalja, valamint a negyediket, mely a szak- irodalmat ismerteti, ezúttal is ajánlom búzgó munka- társaim becses figyelmébe. És még egy nagy kérésem van tisztelt munka- társaimhoz. Előadásunk abban is legyen magyar és magyaros, hogy az idegen szók használatát lehetőleg kerüljük. Szíves olvasóimat pedig igen-igen kérem: kegyes- kedjenek hűek lenni folyóiratomhoz, s annak másokat is megnyerni. Már máskor is hangoztattam, ezúttal ismét hangsúlyozom, hogy egyrészt a folyóirat csak akkor éri el célját, ha sokan olvassák, másrészt fentartása csak nagyobb mértékű anyagi támogatás mellett lehetséges. Meg kell itt vallanom, hogy az utóbbi években igen sokan visszaléptek folyóiratom meg- rendelésétől. Hogy mi ennek az oka, azt rövidesen meg- mondani bajos volna, talán nem is találnám el egészen. Annyi tény, hogy én munkatársaimmal együtt azon voltam és vagyok, hogy közlönyöm minél tökéleteseb- ben megfeleljen céljának és jellegének: a hittudomány korszerű művelésének, s hogy évről évre nem hányát- lőtt, sőt inkább fejlődött. Az is bizonyos, hogy a megrendelők jelentős csökkenése veszélyezteti a vállalat fennállását. Azért ismétlem kérésemet tisztelt olvasó- imhoz: ne lépjenek vissza; azokhoz pedig, kiket még
