Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Kiss János: Különböző vélemények Isten természetes megismeréséről
91 ségé előtt nem érthető, mert a bölcseletileg nem képzett elme nem képes átlátni szerzett fogalmának örök, szükségszerű és változatlan jellegét, annál kevésbbé tud azokból egy végtelen, örök értelemre s végtelen, örök lényegre következtetni. Isten létezését közönségesen a fentebb elősorolt és kifej- tett érvekkel bizonyítják, hivatkozva a világ esetleges voltára és célszerűségére, továbbá az erkölcsi világrendre s az embe- rek közmeggyözödésére. Az összes érveket különböző szempontokból különbözökép lehet csoportosítani, de legtermészetesebb az a beosztás, mely szerint az ember belső világára s a külső világra vezettetnek vissza. Az ember belső világához tartoznak a megismert igaz- ságok s ezek szolgáltatják az ideologicum argumentum-ot, valamint az erkölcsi világrend, mely a morale argumentum-ot adja. A külső világ pedig, mint esetleges (argumentum cos- mologieum) s mint célszerű (arg. teleologicum) jelenik meg. Végül az egész emberiség belső világa nyilvánul a közmeg- gyözödésben, mely a historicum argumentum anyaga. De az összes érveket egyetlen egyre is visszavezethetjük, mert valóban nem egyebek, mint az oksági elv alkalmazása az egész alkotott mindenségre s következtetés ennek, mint új valaminek okára. Az egész mindenség magán viseli az újság és a függés bélyegét; a nagy világ esetleges; mi esetlegesek vagyunk; esetleges a világ célszerűsége; erkölcsi törvényeink és világunk függésben tart bennünket; ismereteink a világtól s egy örök érzelemtől és örök lényegtől függnek; és ezt a függést minden ember, az egész emberiség érzi, tudja, azért az egész emberiség vallja a végtelen és örök Isten létezését. «Öt dicsőíti a zenith és a nadir, a szélvészek bús harca, az égi láng villáma, harmatcsepp, virágszál — és kivált az emkeri lélek — hirdetik nagy keze alkotásit.» Budapest. Dr. Kiss János.
