Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Kiss János: Különböző vélemények Isten természetes megismeréséről
82 végbement mozgásban annyiszor találtatnék a méternyi mér- ték, mint a milliméternyi stb. Vagy jelöljük a világon eddig történt változásokat egy vonallal, akkor a Krisztus Urunkig történteket valamivel kisebb vonallal, Ábrahámig történteket még kisebbel kell jelölnünk, de ez a folytonos kisebbedés egy ponthoz, vagyis a mozgások kezdetéhez vezet, mind ez az ábra mutatja: Kérdés már most, vájjon ez az érv megelégszik-e Isten- nel, mint a világ mozgásának okával ? Épen nem, hanem Istent mint a világ anyagának is okát mutatja. Ugyanis 1. a világ a saját mozgása előtt nem létezhetett, hiszen a nyugvó anyag semmi; 2. ha létezhetnék is nyugvó anyag, értéktelen és ért- heteden volna nyugvása egész örökkévalóságon át; 3. csak az mozdíthatja meg az egész nagy anyagi mindenséget, ki az anyagnak ura; ha az anyag maga szükségképes és önmagá- bál volna, semmi hatalom meg nem mozdíthatná. A világtani érv ellen Kant Immánuel azt hozza fel, hogy az okság elve érvényes ugyan az érzékelhető világban, de nem tudjuk-e azontúl is ? . . . De kérdem, ki tűrné az oksági elv érvényének ilyetén megszorítását? Az oksági elv szembe- szökö és szükségképes elv, melyet tagadni vagy korlátozni annyi, mint megtagadni az ész kiáltó szavát. II. II. Érv a világ célszerűségéből. A második érvet Isten létezése mellett a világog uralkodó célszerűség szolgáltatja. Tény ugyanis, hogy a világon min- denütt célszerűség, célszerű berendezés és célratörekvés ura'- kodik. Már pedig a célszerű berendezés értelmes rendezőt, a célratörekvés értelmet tételez föl. Ezt azt értelmes rendezőt a
