Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

A szerkesztő megjegyzése Végh Kálmán úr cikkére s Gerely József «Képes Bibliájának» ismertetése

794

két fiú volt: Káin és Ábel. Káin a földet művelte, Ábel pedig a nyájakat őrizte; Káin rossz volt, Ábel pedig jó.

2. Káin és Ábel áldozata. — Az embernek mindene Istentől van, mert minden jó Istentől jön. Ezért az ember köszönettel és hálával tartozik Istennek. Az első emberek azzal mutatták meg hálájukat, hogy terméseiknek legjavát az Isten tiszteletére elégették. Ennek áldozat a neve. — Ilyen hálaál- dozatot akartak Káin és Ábel is Istennek bemutatni. Káin, mint földműves, gabonát, Ábel pedig, a pásztor, bárányt. Csakhogy míg Ábel, az istenfélő, jó fiú ájtatos szívvel és tisztelettel mutatta be áldozatát — addig Káin üres szívvel és minden tisztelet nélkül áldozott Istennek. Ábel áldozatára tüzet bocsátott az Isten, mert tetszeít neki Ábel jó szíve, de Káin áldozatára nem tekintett, mert Káin rossz szíve nem tetszett Istennek.

Ezért Káin gonosz szívében irigység támadt és meghara- gudott öescsére, Ábelre. Az isten meginté Káint, mondván:

— Miért haragszol, Káin? Úgy-e, ha jót teszel, jutái- mat nyersz, ha pedig rosszat teszel, mindjárt elér a büntetés. Győzd le tehát a rossz indulatot!

3. Az elsó' gyilkosság. — Káin (azonban) nem haliga-• tott az Úr szavára. Egy alkalommal így szólt öcscséhez:

— Jer, menjünk együtt a mezőre.

A jó Ábel vele ment. De a mezőn Káin rátámadt öescsére és agyonütötte öt.

így lett a tiszteletlen, rossz fiú: irigy, haragos és — testvérgyilkos.

4. Isten büntetése. — Az igazságos Isten büntetése nem maradt el. Az Úristen előhívta Káint és így szólt le hozzá:

. v

— Mit tettél, Káin ? ! Öcséd vérének szava felkiált hozzám a földről. Átkozott légy azért és bujdosó egész Áletedre!

S Káin ezentúl félve bujdosott és futott az emberek elöl. és nem volt egy nyugodt pillanata sem.

1. Az embereknek már nem volt többé oly jó dolguk, mint a para- dicsomban. Isten átka beteljesedett. — Dolgoznunk kell. Aki nem dől- gozik, ne is egyék.