Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Végh Kálmán: A hittan tanítása hazánkban
779 rombolásával képes fontos tisztét. Valóban különös jelenség, hogy a középiskolái tanárnak csak 16—18 órát kell rnegtar- tania hetenként s ezt is, akár hány esetben csak félig tartja meg és oly tárgyból, amelynél a tények száraz előadásán kívül többet nem kell magát megerőltetnie. A hitoktató vele szemben nem egyenrangú egyén, pedig képzettsége ugyanaz, ha nem nagyobb ; az ö tiszte a tanítókéival van egy rangra helyezve; neki 25—30, tudok esetet reá, 32 órát kell heten- ként adnia oly tárgyból, melynél az elme különös megfeszí- tése követeltetik, melynél lelkesíteni, buzdítani, meggyőzni kell, tehát ahol az összes lelki és testi erők különösen igénybe vétetnek, csak ezen tisztségnél lehet túlterhelni egy embert? A papság szakképzettsége sem kielégítő ma még. A pap- növeldékben csak nagyon fukaron adatnak elő a hitoktatási és melléktárgyak. Iskolai, próbaelöadásokról csak elvétve lehet hallani, pedig ha a prédikálásban, akkor e tekintetben is teljesen kiképezve kellene kibocsátani az új papokat. Csak a hitokta- tásra való hajlam, de nem maga a kész hitoktatói képesség az, amit a nevelőintézet ma még megad a növendéknek. Különben alkalmas tankönyv sincsen még a papnövendékek számára; mert a meglevők túlságos terjedelmesek, az unalo- mig szárazak és gyakorlati tanácsok szempontjából szegények. Rövidebb, de életrevalóbb könyvet várunk anélkül, hogy az eddigiek szerzőinek kimagasló érdemeiből csak egy pará- nyit is el akarnánk venni. Szükséges továbbá, hogy a pap- növendék minden izében megismerje azokat a hittani könyve- két, amelyeket későbben tanítani fog. A képezdék számára még kevésbbé van alkalmas tan- könyv, mert a meglevők elismételik azt a lélektanból, nevelés és módszertanból, amit a tanító már úgy is tud és hozzá új alakban, úgy, hogy új dolognak tűnik fél és okulás helyett csak zavarba jön. Máskülönben jó akarat mellett itt, tekin- tettel arra, hogy a Gyakorló Iskola mindig készen áll, szépen ki lehetne képezni a tanítót. Hogy azonban annál több ősz- tönt nyújtsunk a tanítók számára, igen helyes benne, ha külön hitoktatói vizsgát tétetnénk velők s az ilyen, mint a régi licenliatusok, ex professo foglalkoznék a hittanítással, termé-
