Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Végh Kálmán: A hittan tanítása hazánkban

ha talán nem hagyták is őket megingatatlanul érveléseim, visszasírnak a mai «két könyves rendszer» felé és nem tud- nak megválni attól a gondolattól, hogy a hit és erkölcstani igazságokat a Deharbe káté felfogása szerint lássák csoporto- tosítva. Ez azonban csak előítélet és u megszokás sürgeti a legjobban. Az általam ismertetett rendszer csak ilyen honos- Ságot fog nyerni; csak jól keresztül lehessen vinni az említett, néhány vezér!, szmét. Igaz, hogy: «Járt utat járatlanért el ne hagyj!», de ez csak hazánkban hangoztatható még a régi rendszer mellett. Németországban a fentebb ismertetett rend- szer hódít nap-nap után.

Egyébiránt, bár én szükségtelennek tartom, ha az új hittan kellő körültekintéssel szerkesztetik meg, a negyedik ősz- tály számára egy új hittant is lehetne készíteni az említetten kívül, melyben valamely mesterséges rendszer, mondjuk a Deharbe-féle alapján adatnának elő kérdésekben és feleletek- ben az elemi hitigazságok, melynek végéhez az eddig tanult bibliai események is oda lennének nyomatva és a tankönyv folyton hivatkoznék, utalva a lapra és bekezdésre is, a bibliai eseményekre. Ismétlem különben, hogy ezt feleslegesnek tar- tóm, mert ha az alsó osztályokban beválik a történelmi alap- pal biró hittanítás, miért ne maradhatna meg a negyedikben is, mikor az új tankönyv úgyis csak az eddig szerzett isme- reteket kúszálná össze új rendszere által.

Az elemi iskola V-ik és Vl-ik osztályban a hittan foly- tonos ismétlése mellett a szertartástan és egyháztörténelem tárgyaltalnék és pedig olyformán, hogy az apologetikus részek figyelemben részesüljenek. Nagy gond fordítandó ezen osztályok- ban a hitélet gyakorlására. Az ifjúsági exhortatiókat soha nem szabad elhagyni. Inkább, ha a lelkipásztorok akadályozva lennének, egy 3—4 évfolyamú kézikönyvet kell készíteni a tanító számára, melyből értelmesen, tagolva felolvassa a szűk- séges intelmeket. Az eddig előirt evangélium magyarázás a rendszeres vallásoktatás mellett már fölösleges és csak össze- kószálja a gyermek ismereteit. Egy tárgyról vagy egy csoport köré tartozó két-három tárgyról vagy kérdésről kell szólani és nem sokféléről, mint az evangéliumi szakaszok megkövetelik.

— 777 —