Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Végh Kálmán: A hittan tanítása hazánkban

770

rendelkezésére, bár külön választott biblia és káté meg min- dig szerepel ott is, de — valószínűleg — egyik vagy másik a tanító tarsolyában marad; sőt, lehet mindakettö is, mert foly- ton kezd hangzani az a felfogás, hogy a tanítás csak élőszóval történjék az alsó fokon, tehát úgy, mint az ősidőkben, mint az idők teljében a Nyolc Boldogság Hegyén.

Részemről föltétlenül a historico-pragmatikus, vagyis a most kifejtett tanmenetnek vagyok híve. Miért, a fentebbiek megmondják; tapasztalatom is megerősít a meggyőződésemben. Olvasóm igazat ad-e vagy nem, nem tudom ; de kérem, figyelje meg, milyen nehéz fentartani a figyelmet, érdeklődést a nővén- dékekben akkor, mikor száraz, káté alapon fejtegetjük az örök igazságokat és milyen könnyű, mikor a bibliai eseményt elbeszélvén, az abban lerakott mézet kiszedegetjük. Nemcsak gyermek, de felnőtt ember is örömest hallgatja az ilyen elbe- szélö fejtegetést, míg a káté száraz kérdésein elalszik. Hiúban, örök, emberi törvény az, amit a hazája védelmére buzdító görög szónok ügyesen felhasznált. Mikor ugyanis tapasztalta, hogy érdektelenül hallgatják lelkes szavait, hirtelen mesélni kezdett. Mindenki fülelt. A mesét közepén megszakította s azzal távozni akart a szószékről, de nem engedték, hanem kívánták a mese további fejleményét. Ekkor megpirongatta őket azért, hogy a mesében szereplő rnacskn sorsa iránt job- ban érdeklődnek, mint bazájok jövője iránt.

Honny sói qui mai y pense! Nem azért hoztam fel e példát, hogy a hittanítás magasztosságát megsértsem, hanem hogy azt illusztráljam, mennyivel könnyebb történelmi alapon előadni a komoly igazságokat a gyermekded gondokoldású egyének előtt, mint elvonttam.

Az a kérdés már most, vájjon a káté és biblia mai szer- kezete mellett megvalósítható-e a fentebb jelzett alapelv vagy nem? Röviden válaszolok; magyarázat alakjában, szorgalmas és szakavatott hitoktató (de hány van ilyen, vagy hány lehet ilyen a túlterheltség következtében nálunk !) által meglehetősen összeköttetésbe hozható a két könyvecske. Ellenben a csak kissé felületes hittanító, neveztessék akár hitoktatónak, akár tanítónak, nem fogja ezt tenni, mert ez fáradsággal jár és nem