Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Végh Kálmán: A hittan tanítása hazánkban

763

Van azután még a hittanítást kezelő egyénekben is hiba: a szakavatotság és buzgalom hiánya vagy csekély volta. A .papnöveldék egy részében még mindig ötödik forma a neve- léstan, módszertan és a hitelemzéstan. Sőt még azok is, kik odaadó buzgalommal szeretnék szakképzettségűket érvényes!- teni, sok kicsinyes féltékenykedéssel kénytelenek megküzdeni; mert hiúban! a hitelemzés szükséges voltáról még manapság sincsen a papság egészen meggyőződve; a szakirodalommal pedig egyáltalán nem törődik. És mit szóljak a tanítókról ? Hall- gatok; minden pap tudja, milyen mesterséggé alacsonyítja nagy részök a tanítás művészetét; mennyire idegenkednek a nem katolikus iskolákban a hittanítástól; milyen silány eredmé- nyékét mutatnak fel a legtöbb helyen. Egyébiránt, mentsé- gökre legyen mondva, nem is egészen ök a hibásak. Ezek a körülmények okozzák azután azt, hogy sok iskolában a püs- pöki tanterv határozott parancsa ellenére éveken át a káté első cikkelyén rágódnak, meg a biblia első történetein s a növendék anélkül kerül az életbe, hogy az erkölcstan (II. Cik- kely) és kegyelemtan (III. Cikkely) elemeiről valaha hallott volna és legfölebb még a gyónásból nyer olyan-amilyen, különleges oktatást. Az említettek eredménye az is, hogy a káténak hol az elejét, hol a közepét vagy végét tanulják osztályonkint, holott, mint a püspöki tanterv követeli, vala- mennyit tanulni kellene főbb kérdéseiben minden évben, mert máskülönben sok gyermek soha nem hall egyik-másik részé- röl semmit.

Mit szóljak az imakönyvekröl, melyeket a gyermekek még ma is tetszés szerint szerzenek be s így szó sem lehet róla, hogy jól megmagyaráztassanak, vagyis mint megnyitott kincsesbánya nyujtassanak k át a növendékeknek. Hall-e valamit ezer meg ezer iskolában a gyermek a szent olvasó imádkozásának módjáról, a szent-társulati életről, a különféle ajtatosságokról ? Dehogy hall; hiszen a hitoktatót helyettesítő tanító sem ismeri azokat; a káté is hallgat róla.

Végül megemlíthetem még a hitoktatók csekély számát is vagy túlterheltetését, melyek szintén nagyon hátráltatják az eredményes hittanítást. Majdnem tűrhetetlen állapot, hogy