Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Huber Lipót: Jézus Krisztusnak és apostolainak nyelvéről

63 —

piaczon érintkeztek, akár kereskedelmi összeköttetésben áliot- tak, csak a görög nyelvet használhatták. De azért akik tudtak is görögül, egymásközt mindig szívesebben beszéltek anya- nyelvükön, mint az idegen pogány görög nyelven.1 Bizonyos továbbá az is, hogy a köznép, a műveletlen nagy tömeg, a görög néppel való személyes érintkezésből hallás után szórvá- nyosan szintén elsajátított egy kis görögnyelvi ismeretet, hogy értett annak olvasásához, írásához különösen Palesztina ten- gerparti városaiban és Galileában, főként ennek éjszaki vidé- kein («FaAri.aía. vőv sä-vöv» Mát. 4., 15), hol sok görög beván- dorolt telepedett le; sőt voltak vidékek, hol a bevándorlóit zsidók csakis görögül értettek s e nyelven végezték imáikat is a zsinagógában.2

De azért mégsem állítható, hogy a görög volt volna a benszülött palesztinai zsidók anyanyelve és a közéleti nyelv. Kétségbevonhatatlanul tanúskodnak ez állításunk mellett a kö- vetkező tények. I. Krisztus Urunk idejében aramul magyaráz- ták a népnek a Szentírást a zsinagógákban, bizonyítják, ezt a Targumok. II. Sz. Máté evangéliumát, hogy azt palesztinai honfi1 Volt ugyan idő, de csak később, midőn egyesek még a rabbik között is a görögöt a rajongásig szerették. így midőn a zsidók a LXX-át polemikus okokból fitymálni kezdték s a Krisztus utáni második század- ban el is vetették és Akvila által egy teljesen ínyök szerinti új görög fordításhoz jutottak, egészen el voltak attól ragadtatva, amint erről a Talmúdból (Megilla. Gen. R. c. 35.) értesülünk: לק0* 'בר עילע1ר

עשוהי תא קעיםל רגה םגרתש הרותה ןושלב תינוי ורמאו vagyis

״ ול ת^פלפי״ ינבמ ״םדאRabbi Eliézer és rabbi Józsua magasztalták Ákvila prozelitát, ki a Bibliát görögre fordította, és azt mondták róla: «Te vagy a legszebb az emberek fiai között!» E hely, melyben a 45. zsoltár 3. versének szavait alkalmazzák a fordítóra, eléggé bizonyítja azt is, mily rajongó lelkesedéssel viseltetlek egyesek a görög nyelv iránt.

s v. 0. j. szotá 7,1: יבר״ ידל רב אתוזח לע ןירסקל עמש ןול ווהד ורק עמש ץתסינלא יעב ןוניבכעל עמש ״בר ףסוי דפקיא רמא ־מ וניאש עדוי התורקל תירושא אל ״ארק* (Rabb! lóví, bar

Chazutá, Cezáreába jött és hallá, hogy a «S’ma» imát görögül olvassák, miért be akard tiltani; de rabbi József meghalld ezt, rossz néven vévé és mondá: «aki nem tudja azt asszírul (aramul) olvasni, váljon az egy- általában ne olvassa ?»)