Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Reiner János: A fölszentelési cím az érvényben levő jog szerint
640 sági, vagy közigazgatási úton kell követelnie a köteles telje- sítést. A felszentelés ugyanis épen azon okból történt, mivel a felszentelendő illő ellátásának biztosítása céljából ki lett jelölve részére azon követelési jog, amelynek tartalmát valamely harmadik személy által tett azon Ígéret képezi, hogy ö a felszenteltet ellátja, vagy részére meghatározott összege- két fizet. Ezen specialis alapokon nyugvó különös kötelmi viszony- tói eltekintve, a felszentelés ténye a fölszentelövel szemben teremt a felszentelt részére, az ö illő ellátására vonatkozó követelési jogot. A felszentelő és felszentelt között fennálló ezen kötelmi viszonyban, külön kell tekinteni 1. a fölszentelt személyt, 2. a fölszentelö személyt és 3. az illő ellátás tartalmát. Ami a felszentelt személyt illeti, a közönséges egyházjog értelmében a felszentelési címek csak a felsőbb egyházi ren- dekre való felszentelésnek képezik lényeges előfeltételét; más- felöl a tulajdonképi értelemben vett felszentelési címek csak a világi papság tagjaira, valamint azon nem világi papokra és szabályozott rendek s congregatiók tagjaira vonatkoznak! akik nem tesznek ünnepélyes, vagy ezzel egyenlő hatályú egyszerű fogadalmat. Az 1179-ben tartott III. laterani zsinat, — a IX. Gergely gyűjteményének a derűsről szóló 3-ik könyvében, a java- dalmakat tárgyaló 5-ik cím 4-ik fejezetébe fölvett — rendelkezése szerint, a felszentelési címeket a diaconusi és áldozári ren- dekre nézve állapította meg.1 III. Incének ugyanott a 16-ik íejezetben foglalt ügylevele pedig a subdiaconatusra vonatkozólag állapítja meg a föl- szentelési címeket, s azok mellőzésének joghatályait.1 2 3 1 C. 4. X. 3. 5. Episcopus, si aliquem sine certo titulo, de quo necessaria vitae percipiat, in diaconum vel presbyterum ordinaverit, tamdiu ei necessaria subministret, donec in aliqua ecclesia ei convenientia stipendia militae clericalis assignet, nisi talis forte ordinatus de sua vel paterna hereditate subsidium vitae possit habere. 3 C. 16. X. 3. 5. . . . Licet autem praedecessores nostri ordina-
