Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
598 mondja erre vonatkozólag sz. Tamás1 — duo possunt consi- derari, scilicet ipse assensus scientis in rem scitam et conside- ratio rei scitae. Assensus autem scientiae non subiicitur libero arbitrio, quia sciens cogitur ad assentiendum per efficaciam demonstrationis et ideo assensus scientiae non est meritorius. Sed consideratio actualis rei scitae subiacet libero arbitrio; est enim in potestate hominis considerare et non considerare! Et ideo consideratio scientiae potest esse meritoria, si refera- tur ad finem caritatis, id est ad honorem Dei vel utilitatem proximi. Sed in fide utrumque subiacet libero arbitrio.» Ez annyit tesz, hogy a természetes ismeretben az ember akara- rátától függ, vájjon akar-e a megismerendő dologgal behatóan foglalkozni, hogy ismeretére jusson, vagy már a priori elveti a dolgot, mert róla semmit tudni nem akar. Mert láttuk azt, hogy az istentagadók Istenről semmit sem akarnak tudni, s azért nem azt keresik, hogyan lehetne létéről meggyőződni, hanem azt, hogyan lehetne létét megcáfolni. De nem függ az ember akaratától az, hogy értelme beleegyezzék a bebizonyított igazságba vagy sem; ebben a tekintetben szabadságnak helye nincsen, az értelem saját elveit követi természetes szükség- szerűséggel. A természetfölötti ismeretben, a hitben, mindkét tekintet- ben szabad az ember, mert akaratának indításától s bizonyos kegyeletes hajlamtól függ. Mert vegyünk akármilyen hitigaz- ságot, melyről valaki bebizonyítani akarja, hogy Istentől kinyi- latkoztatott igazság, s azért valóságáról meggyőződve kell lennie mindenkinek, aki róla tudomással bir. Itt először is szabad az ember abban, vájjon akarja-e tudni, amit az Isten kinyilatkoztatott, akar-e egyáltalában ilyen igazságokkal fog- lalkozni, nem tekinti-e ezt fölöslegesnek vagy épen az ellen- kezöjét kívánatosnak. Az ember szabad a természetfölötti isme- retnek első actusában. De szabad a másodikban is. Tegyük föl, hogy meghallgatja másnak tanítását, akiről tudja, hogy Isten kinyilatkoztatását ismerteti meg az emberekkel; ebből még nem következik, hogy a hallottakat hiszi is, ez akarata1 S. Th. 2. 2. qu. 2. a. 9. ad 2.
