Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
ÉRTEKEZÉSEK. TERMÉSZETES ÉS TERMÉSZETFÖLÖTTI ISTEN- ISMERET. Vili. időn a természetes istenismeretröl tárgyaltunk, meg- jegyeztük, mit értünk a természetes ismeret alatt, t. i. azon ismeretet, melyet az ember pusztán érzékeire és értelmére támaszkodva, természetes tényekből von le. Ezen ismeretre természetes belátás készteti, vagy jobban mondva azon elvek, melyeket elismernie kell, ha csak önmagával ellen- mondásba jutni nem akar s melyeknek folyománya minden ismeret, mely az embert mint értelmes lényt megilleti. Tehát az ember ezen ismeretet részben önmagából meríti s önmaga igazolja is; független minden külső befolyástól, csak úgy, mint értelme független az akarattól. Amint természetes, hogy a szemei előtt levő megvilágított tárgyat lássa, mert szemének természetes alkotása ezt kívánja, anélkül, hogy a kényszerre, vagy az akaratnak elhatározására szüksége volna; épen olyan természetes az említett ismeret is. A természetfölötti ismeret már nem ilyen; mert az embert nem illeti meg mint pusztán értelmes lényt, hanem mint kérész- tényt. I. »Hittudományi Folyóirat» 1895. 38
