Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Irodalmi értesítő

584

ugyan, de az emberi értelemnek nem nehéz kisiklania bizo- nyítékai alól.»1

Szerző megérdemelné azon figyelmet, hogy összemérésé- nek tudományos értékével még tüzetesebben és hosszasabban foglalkozzam, de meggondolva azt, hogy azon két monumen- talis beszéd összemérésének eredménye két lapon van leírva, holott Bourdaloue beszéde 17 lap, Bossuet-é 14 lap, fél- mentve érzem magam a további fáradságtól.

A mondottak után felmentve érzem magam Bossuet és Massillon egybevetésének méltatásától, inkább foglalkozom Bossuet és Pázmány beszédeinek összemérésével.

Ezt még megengedhetetlenebbnek tartom, mint Bossuet és Bourdaloue összemérését. Nem fektetek reá nagy súlyt, csak egyszerűen felemlítem, hogy Pázmány korban megelőzte Bős- suet־t. De arra igenis nagy súlyt helyezek, hogy a szónokokat saját koruk, környezetük és hallgatóik köréből kiragadni nem szabad, hanem működésűket és alkotásaikat ezen keretben kell megítélni.

Az ugyanis az első igazságok közé tartozik, melyet bizo- nyítani nem kell, hogy naz. sz. Gergely és aranyszájú sz. János Konstantinápolyban, nagy sz. Leó Rómában, Bossuet Párisban lett azzá, ami: nagygyá. Sz. Ágoston szónoki nyelvére és irá- lyára káros befolyást gyakorolt Hippo pún, latin keverékü népe és ennek durvább tengerészi foglalatossága. Fel lehet, sőt fel is kell vetni a kérdést, hogy mily beszédeket készített volna Bossuet, ha Pázmány korában és N.-Szombatban pré- dikál vala? Viszont, ha Pázmány Párisban és XIV. Lajos király udvara előtt szónokol vala? Ki prédikált hazánkban Pázmány előtt? Telegdi, Káldi. Ki prédikált Párisban Bossuet előtt? Szerzőnk helyesen említi fel Fléchier-t és Mascaron-t;1 2 engedje, hogy hozzájuk csatoljam: P. Soanen-t, de la Roche־t, Hubert־t, le Boux-t, Anzelme-t, Boileau-t, de la Rue-t, Lin- gendes-t, Ogier-t stb , kiknek szép nevük van a francia egyházi szónoklat irodalmában.

1 I. h. LXIII. 1.

2 XVII. I.