Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Dr. Krammer György: A charitasról

618

mely nem önmagának, hanem a szeretett lénynek akar jót• E különbségben van a spes és charitas közti válaszfal. Ebből megértjük sz. Tamás tanát. A charitas rendes meghatározása, mit sz. Tamás is használ, ez: charitate diligitur Deus propter seipsum. Értsük ezt meg. A charitas szava, természete, lényege ez: szeretem, ami szeretetreméltó, úgy szeretem, amennyire azt megérdemli. Mi nagyobb szere tetet érdemel, azt jobban szeretem és mi minden egyébnél nagyobb szeretetre méltó, tehát Istent, ki a legnagyobb tökéletesség, szépség, szeretetre- méltóság, mindenek felett szeretem.

Ámde jól figyeljük meg: a charitas szeretetében a szere- tetreméltóságot, annak kisebb-nagyobb fokát, nem az hatá- rozza meg, mennyi hasznom van a szeretett tárgyból; nem, a charitas szeretete önzetlen, egészen tiszta, ez az említett amor benevolentiae, mely tisztán csak tárgyát, szeretetreméltó- ságát szereti. Amint a szeretet a szeretetreméltóságot a belőle merített bárminemű haszon szerint mérlegeli, az már nem cha- ritas, az amor concupiscentiae az a spes, az már tulajdonkép- pen és szorosan véve szinte nem is Isten-szeretet, hanem inkább önszeretet, melyhez az Isten-szeretet csak mintegy eszköz. A charitas tiszta és önzetlen, csakis tárgyának szeretetreméltósága indítja és annak hódol. Olvasom pl. egy hős Hunyadynak életét; önzetlen, mindenre kész, önfeláldozó, igazán kér. hősi jelleme, ez a szellemi szép úgy elragadja az embert, egyszer is két- szer is, tízszer is szívesen olvasom és mindig örömmel tölti el az ember bensejét; lelkesedünk érte, önkénytelen dicséretre nyílik ajkunk. íme a teljes önérdek nélkül való szerelet. Ilyen a charitas szeretete. Ezt jelenti — diligitur D. •propter seipsum־ nem mert boldogít, hanem mert megérdemli, hogy minden felett szeressem. Azért mondja sz. Tamás más helyütt: charitas attingit ipsum Deum ut in ipso sistat, míg a spes-röl, bogy attingit Deum, secundum quod ex ipso provenit nobis adeptio boni. A charitas elfelejti önmagát, csak szeretete tárgyával foglalkozik, azzal telik el. Tehát a charitas a tulaj donképeni Isten-szeretet.

Hogy még jobban megértsük a charitas belső természe- tét, hallgassuk meg sz. Tamás II. II. 184. 1., hol e kérdést