Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

499

vennünk, hogy a pokol tüzében égő dúsgazdagot mennyi szén- védés környezi. Büntetésül meghagyja Isten emlékező és meg- ismerő tehetségét. Jól felismeri Lázárt, kit egykor megvetett, s megemlékezik rokonairól, kiket a földön hagyott. A szegény nyomorultnak megbosszúlása nem volna teljes, ha a vissza- fizetés napján a gazdag nem tudna felöle semmit, s az örök tűz büntetése nem volna tökéletes, hacsak nem kellene rét- tegnie a dúsgazdagnak attól, hogy hasonló szenvedés vár itt- hagyott atyafiaira is. Hogy az elkárhozottak szenvedése foko- zódjék, látniok kell azoknak dicsőségét, kiket egykor megve- tettek, és rettegniük kell még azoknak sorsáért is, kiket egy- kor szerettek.»1

Annál lélekemelőbben szól a mennyországról s annak örömeiről. «Mi más a mennyország, mint az igazak lakóhelye ; mert csak az igazak érdemlik meg az égi haza bírásának ju- talmát.»3 «Habár egyenlőtlen is az egyesek érdeme, mégsem lesz különböző a jutalom öröme; mert jóllehet, hogy az egyik kevésbbé, a másik pedig jobban újong örömében, mégis mind- nyájatokat a teremtő Isten szemléletének öröme boldogít.»3

B) Erkölcsi tárgyú homilidi.

Úgy a homiliák, mint egyéb munkái beigazolják, hogy sz. Gergely a középkornak lelki vezére, a lelkek irányítója. Beszédei saját mély vallásosságának s életszentségének hív tükrei. Erkölcstanának kiindulási pontja, hogy a földi élet nem egyéb, mint zarándokság örök hazánk felé, melyet Jézus ké- szített az igazak jutalmazására. Hallgatóit a jó és igaz meg- ismerésére, felkarolására s követésére igyekszik vezetni a rész- vét és szeretet oly megindító hangján, hogy nem ember, ha- nem Isten szavának véljük beszédét. Erkölcsi tárgyú beszé- deinek s egyéb munkáinak végső célja pedig nem egyéb, mint annak beigazolása, hogy az Isten bennünk, mi pedig az Isten- ben élünk.

Az emberi életről s annak rendeltetése céljáról mondja,

1 Hóm. 12. n. 8.

2 Hóm. 20. n. 14.

3 Horn. 4. n. 6.

32*