Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Gerely József: Sión

39

engedett zsidókat nemsokára már a város körül látjuk lassan- ként megtelepedni.

Keresve se lehetett volna erre alkalmasabb helyet találni, az egykori Felső városnak déli felénél, mely most a falakon kívül esett. A letelepült zsidó családok számban folyton nőve- kedve, rövid idő alatt egész kis községet alkothattak.

Mindenesetre nagyon valószínű, hogy e letelepültek ama szinte a rajongásig lelkes, a múltból élő s a jövőben reménylö zsidók közül kerültek ki, kikhez hasonlókkal a zsidó történet- ben, sőt bizonyos vidékeken még mainap is gyakran talál- kozunk.

Hol laktak már most ez emberek? Aelia Capitolinában? Nem; e jámbor zsidók, kiket a vallási rajongás és a múlt emlékei vonzottak ide, kell, hogy irtóztak legyen e névtől, mely fennen hirdeté a pogány isten nevét, ki az egy, igaz Jahvé helyét bitorolja; mely név a zsidó nemzet kimondhatat- lanul gyűlölt leigázóinak nyelvén volt mondva. Nem tudok képzelni nagyobb gyűlöletet, mint amelylyel a zsidók akkori- ban a rómaiakkal szemben viseltettek. Meg lehetünk azért bízvást győződve, hogy az Aelia nevet nem használták.

A Jeruzsálem nevet szintén nem használhatták, mert hiszen Jeruzsálem megszűnt létezni s az a kis hegyhát, melyen laktak, csak nem viselhette ezt a fényes nevet... Ők jobb nevet találtak. Ott volt mindennapi imádságaikban (pl. a XVII. eulogiában). a gyülekezeteikben oly gyakran énekelt és felöl- vásott zsoltárok és prófétákban egy név, mely már évszázadok óta elvesztvén tulajdonképeni vonatkozását, már ama köny- vekben is határozatlanul használva, szinte önkényt kínálkozott lakhelyüknek misztikus, jelentőségteljes elnevezésére. Mire gon- doltak volna, ha nem jelenlegi lakhelyükre, midőn így éne- keltek:

«Mert az Isten megfogja segíteni Siónt és felépíti Júda városait, Hogy lakjanak bennök, miután megszerezték őket».

(Zsolt., 69, 6, a héberből).

vagy:

«Te fölkelsz — és könyörülni fogsz Siónon, Mert ideje már, hogy könyörülj rajta;