Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
426 mégis szellemünknek természete elvezethet annak ismeretére; s ilyen értelemben velünk szülöttnek mondhatjuk Isten ismere- tét. Azért mondhatta a Zsoltáros: Dixit insipiens in corde suo: non est Deus (13. zs.). Valóban igazat mond a Bölcseség könyve: Vani sunt omnes homines, in quibus non subest scientia Dei et de his quae videntur bona, non potuerunt intelligere eum, qui est. neque operibus attendentes agnoverunt, quis esset artifex. (13. I.) Si enim tantum potuerunt scire, ut possent aestimare saeculum quomodo huius Dominum non facilius invenerunt. (9.) A magnitudine enim speciei et crea- turae cognoscibiliter poterit Creator horum videri. (5.) Sz. Pál apostol1 mondja: «Inexcusabiles sunt (t. i. gentes), quia cum cognovissent Deum, non sicut Deum glorificaverunt, aut gratias egerunt.» Ezen szavakban szemrehányás van ki- fejezve azon tényből kiindulva, hogy a pogányok tudták, hogy van egy túlvilági Isten, de nem töreke Itek az igaz Isten isme- retére, akit illő módon tiszteltek volna erényes cselekedetek által. Ezen szavak önkénytelenül azt a kérdést vetik föl, vájjon hogyan juthat az ember bölcsészeti műveltség nélkül az igaz Isten ismeretére ? Mert itt az apostol egész nemzetekről szól, böleselkedö nemzetekről azonban a történelem semmit sem beszél.1 2 Az egész nemzet helyett tehát vehető egy közönséges ember, aki a tudományos műveltség híjával van. Az Istent senki sem látta, mondja a Szentírás, hogyan ismerheti meg tehát a műveletlen ember? Az igaz, hogy Istent nem láthatja senki, közvetlenül, de láthatja öt közvetve müveiben, melyek az ö kinyilatkoztatásai. Következőleg megismerheti. Mert ha az ember természetét vizsgáljuk összes körülményeivel, megtudjuk, hogy nemcsak lehetséges az Isten ismerete, hanem hogy az ember önkénytelenül vezettetik reá. Az emberi természet, szellemi részét tekintve, értelem és akarat. Az értelemben vannak bizonyos elvek elvetve, mint- egy alapjai minden ismeretnek, az akaratban bizonyos haj- lamok, melyek a tettek értékét mérlegelik. Úgy az elsők, 1 Róm. I. 20. 21. 2 V. ö. Zeitschrift für kath. Theologie. Innsbruck 1879. 604—742. 1.
