Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Pompéry Aurél: Az egyházi javadalmak összehalmozására vonatkozó jogi intézkedések a legrégibb időktől fogva a legújabb korig
392 ilyenekről. Igaz, hogy nem mindig volt ez így s hogy az Egyház legrégibb joga ezt nem ösmerte el, mint fent kimu- tattuk, de a régi jogrend ezen intézkedése nem isteni, termé- szeti jogon, hanem tételesen alapult s épen azért lehetett is azon a későbbi jognak változtatnia. Amennyiben ugyanis a régi jog egyszerűen minden javadalomra nézve megkövetelte a személyes helybenlakást, többet követelt, mint amennyit az isteni és természeti jog követel, mert az isteni jog szempont- jából csak a lelkipásztori javadalomra nézve, s a természeti jog szempontjából csak azon javadalmakra nézve okvetetlenül szükséges és elengedhetetlen a helybenlakási kötelezettség, melyekre nézve ezt az alapítók akarata írja elő. Ezekre nézve természetesen nincs és nem is lehet eltérés a régi és az újabb jogrend között, de a többi javadalmakra nézve, azokra nézve ugyanis, melyek nem az isteni és természeti jognál fogva ok- vetetlen residentialisak, lehet és van is eltérés, amennyiben az újabb jog a réginek tételes intézkedéseit ezekre nézve mó- dosította s a helybenlakást elengedte.1 S e módosítás, tekintve az Egyház megváltozott viszonyait, melyek teljesen elütök már a középkorban azoktól, melyeket pl. a VII. közzsinat idézett 15. canona feltételez, tekintve továbbá azt, hogy a trienti zsinat az összehalmozást csakis szegénység esetén en- gedi meg, mindenkép jogos volt. S épen ezért felmentve érez- hette magát a Tridentinum attól, hogy IX. Károly francia királynak követelését, melyről Van Espen id. h. említést tesz s mely szerint a compatibilis és incompatibilis javadalmak közötti különbség teljesen eltörlendö s a régi jogrend helyre- állítandó lett volna, teljesítse. A compatibilitás kérdésének kapcsán szólnunk kell arról is, hogy ha valaki a fent jelzett, megkövetelt feltételek mellett jogosan két javadalmat bir, melyikben tartozik a kettő közül tartózkodni, resideálni ? V. Pius pápa «Cupientes pro nostri» kezdetű constitutio- jában (A «Bullarium Romanum» 2. kötetében 65-ik) kimondta 1 Hogy a lelkipásztori javadalmakra nézve isteni törvény követeli a helybenlakást, kimondja a trienti zsinat a 23. sessio 1. cap.-jában.
