Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Irodalmi értesítő

Az V-ik korszakban 1773-ig a virágzás korát élte az intézet; a pápák, főleg XIV. Benedek és XIII. Kelemen atyai szeretettel és jó indulattal viseltettek a minden tekintetben kitűnő intézet iránt. A Jézus-társaság eltörlése 1773-ban meg- rázkódtatta a német-magyar kollégiumot is. Fennállott ugyan még 1879-ig, de úgy a fegyelmet s a növendékség szellemét, mint a tanulmányokat tekintve sokat vesztett régi jó hírnévé- bői és fényéből. A kollégium hanyatlásához járult az a körül- mény is, hogy II. József császár 1782-ben birodalma alattvalóinak a kollégium látogatását megtiltotta. Kárpótlásul e helyett Páviá- ban állított középponti szemináriumot, mely azonban egész fennállása alatt 1798-ig csak tengődött. Különösen a magyar püspökök vonakodtak ebbe a császári szemináriumba küldeni növendékeiket.

A VI. korszak 1818-ban a kollégium újbóli megnyitásá- val kezdődik. Az intézet csakhamar ismét népes és virágzó lett, minden tekintetben méltó múltjához. A német kultúra- harcban volt csak erősebb támadásoknak kitéve. A porosz kormány ugyanis a papoknak német egyetemen töltendő trienniu- mot írt elő, mely nélkül lelkészi pályán nem alkalmazhatók; a bajor kormány pedig 1873-ban a római kollégium látogatá- sát tiltotta el. E rendelkezés dacára is számos porosz illető- ségü növendék látogatta az intézetet, kik azután természete- sen kénytelenek voltak tanulmányaik befejezése után hazáju• kon kívül keresni alkalmazást.

Poroszországban — úgy tudjuk — némileg ma már javul- tak e tekintetben is az állapotok (a német egyetemi triennium alól, bár nehezen, de mégis szerezhető dispenzáció), azonban Bajorországban még mindig fennáll a tilalom, s így 1873 óta ez országból nincsenek is a kollégiumnak növendékei.

Magyarországból e korszakban is mindig voltak növendé- kék, habár a tizenkét hely csak nagy ritkán volt betöltve. III.

III.

Steinhuber munkájában legérdekesebbek azon fejezetek, melyekben minden egyes korszakban a kollégium volt nővén-