Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
A papképzés ügye hazánkban - VII. Kozáry Gyula: Hozzászólás a theologiai tanulmányok reformjához
28j zsát tört a német tudomány-egyetemek rendszere mellett. Mi akkor általánosságban már kifejezést adtunk atson vélemé- nyűnknek, hogy bár elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk a tudomány-egyetemeket is a tudományok (intenzív) belterjes művelésére és a kutatás módszereinek elsajátítására, azonban hozzátesszük, hogy a gyakorlati élet követelményeinek meg- felelöleg barátjai vagyunk a francia-rendszernek, a szak- iskoláknak. Szerény véleményem szerint, a reformtervezö urak nagy- részének szakavatott és ügybuzgó előadása azt a benyomást keltette, mintha a mi hittudományi szakiskoláinkat, melynek legfőbb és leggyakoribb célja buzgó, hithü és alkalmas lelki- pásztorok nevelése, a tanulmányrend szempontjából egyetemi mértékkel mérnék. Mit is akarok tehát mondani ? Igénytelen véleményem szerint első sorban az a kérdés döntendö el: alkalmas és gyakorlati lelkipásztorokat képező intézeteknek tekintjük-e a papnevelőket, melyben a tudományt korszerűen bár, de a lelkipásztorok igényeihez mért keretben óhajtjuk előadni, vagy a provinciális szemináriumokat tanulmányozási rend szempontjából egyetemi rangra szeretnök emelni a hit- és kapcsolatos tudományok minél mélyebb művelésével, a ku- tatás módszereinek előadásával — ki nem zárva abból a gya- korlati élet követelményeit sem. Ez utóbbi esetben az ötéves tanfolyam, az évfolyamok teljes elkülönítése föltétlenül szükséges volna. Nem volna-e helyes ezen esetben a négy első évfolyamon a hittudományok és ezzel kapcsolatos tanszakoknak előadása a bölcselet rend- szeres és évfolyamok szerint természetes sorrendben előadott tanulmányai kíséretében ? Az ötödikre maradnának a gyakor- lati stúdiumok és lelkipásztori praxis. A bölcseleti tanfolyam- nak első évre helyezése annak kizárólagossága mellett sok elönynyel kecsegtet, de igénytelen nézetem szerint meg vol- nának ennek a rendszernek az árnyoldalai is. Minthogy azonban pénz- és tanárhiány miatt kilátásunk sem lehet egyelőre a papképzés ilyen általános és gyökeres reformjára, legpraktikusabb leszen egyelőre a jelen keretek körében megvalósítható reformokról értekezni. Ilyen szempon
