Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
A papképzés ügye hazánkban - V. Kováts Sándor: Hozzászólás a theologiai oktatás reformjához
252 használja fel. A vasár- és ünnepnapi szakaszok magyarázatára1 Esztergomban dr. Kereszty saját ismert könyvét használja, Nagyváradon heti egy órában az egész növendéksereg együtt nyer ily magyarázatot. A Liturgikát megtaláljuk Győrben, de tankönyv nincs, Szatmáron a tanár Lonovicsot használja, itt a Rubricisticát is megtaláljuk, de Herdt és Schneider nyomán tanulják, nyilván jegyzetekből. Ismeretes, hogy Trefort minisz- tér annak idején az Egészségtan előadását a szemináriumokban is sürgette, ennek nyomát találjuk Egerben Közegészségtan, Nagyváradon és Pécsett egészségtan, Győrött pedig Medicina pastoralis cím alatt, mindenütt valamely orvosdoktor tanítja. Nézetem szerint, ha már előadják', adjanak könyvet a tanuló kezébe, ott van dr. Fodor vagy dr. Balogh, vagy Olfers, vagy Marx Pastoralmedicináját. a könyv megmarad, később több hasznát veszi. Szükséges volna az Apologetika kiegészítése is. Egyéb tankönyvekhez is volna hozzászó'ni való, de legyen elég itt arra utalnom, mit a tananyagról fentebb mondottam. * A nyelvkérdést behatóan megbeszélték már a németek,2 egész irodalma van már e kérdésnek nálunk; tanulságos lesz rekapitulálni az ott kifejtett pro és kontra érveket és a vég- eredményt. Újabb időben ugyan hazánkban is több tárgyat magyar nyelven adnak elő, de általában úgy vélem, mégis túlsúlyban van a latin nyelvhez való ragaszkodás, innen van pl. a n.-váradi tantervben az egyháztörténelem rovatában e megjegyzés, hogy célszerűnek látszott a latin nyelvhez vissza- térni, mert különben mindkét főtárgy nyelve a magyar lett volna, minek folytán a latin nyelv gyakorlására nem lett volna alkalom. Miért kell a papnak a latin nyelv? 1. mert ez a liturgia nyelve, 2. mert ez a nyugati egyház hivatalos nyelve, még a Szentírás hivatalos és hiteles szövege is a latin Vulgata, 3. mert a régibb theologiai irodalomnak általános, a mainak legalább részleges közlő nyelve. 1 L. Csajdghy, Leges. § 30. 2 L. Kihn, p. 95. kk.
