Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
196 Ugyanezen beszédben akként csoportosítja Krisztus menybe- menetelének dogmatikus következményeit, hogy belőlük fénye- sen kiviláglik Jézus isteni természete. «Maguk a szent após- tolok, kiket Jézus annyi beszéddel oktatott, a hitben annyi csodatétellel erősített meg, szenvedéseinek következésétől fe- lette féltek s feltámadásának igazságát is kétkedve fogadták, most az Úr mennybemenetele folytán annyira megerősödtek hitükben, hogy eddigi félelmük összes tárgyai uj örömök okaivá váltak. Lelkűk egész megfigyelő tehetségét az Atya Isten jobbján ülő istenségének szemlélésére fordították: most midőn a testi szemlélet tárgya elvonult tőlük, most fogta fel értelmük, hogy Jézus akkor sem távozott el az Atyától, midőn a földre szállott, s most szinte nem hagyta el tanítványait, midőn az égbe visszaszállt. Szeretett híveim! akkor ismertük fel igazán, hogy az ember fia egyúttal Isten fia, midőn Atyja fölségének dicsőségébe vonult: minél messzebbre távozott tő- lünk emberi természeténél fogva, annál állandóbban jött kö- zelünkbe istensége következtében. Most készséges gyorsaság- gal ismerte fel az elme, hogy a Fiú egyenlő az Atyával, be- látta egyúttal azt is, hogy nem szükséges a Krisztus testét tapintani, hogy felismerje, hogy e testnél fogva kisebb az Atyánál: mert a megdicsöült test természete fenmaradván, a hivök hite ezentúl oda irányult, hol nem a test kezeivel, ha- nem a lélek értelmével lehet felfogni, hogy az Egyszülött egyenlő az Atyával. Innen van az, hogy midőn Mária Mag- dolna — ki az egyház személyét képviseli — Krisztus feltá- madása után hozzá sietett, hogy öt érintse, ez igéket hallá: ne érints, mert mégnem mentem fel az Atyámhoz׳, az az, nem akarom, hogy test szerint közelíts hozzám, azt sem akarom, hogy a test érzékeivel ismerj fel engem: várj magasztosab- bakat, nagyobbat készítettem számodra: midőn felmentem az Atyához, majd akkor tökéletesebben és igazabban érinthetsz engem, meg fogod ismerni azt, mit nem tapintasz, hinni fo- god azt, mit nem lálsz».1 Még olyankor is, midőn nem dogmát magyaráz, hanem 1 Sermo 2. de Asc. Dom.
