Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Pompéry Aurél: Az egyházi javadalmak összehalmozásáról
180 — V. Ha a III.-ra a válasz igenlő, kell-e ezen változtatni, úgy hogy ezentúl állandó legyen? v1■ ן VII. t Nem tartozik szorosan tárgyunkhoz. VIII. ] A congregatio 1864 szept. 24-iki ülésében a kérdésekre nézve így döntött: Ad I. « II. « III. « IV. « V. (( VI. « VII. « VIII. nap alatt). Dilata et ad mentem. Azaz a 4 utolsó kérdésre nézve nem döntött a congre- gatio, hanem a döntést elhalasztotta s egyelőre a 4 első• kérdésre adott feleletből akarta, hogy a felek a 4 utolsóra nézve is levonják a consequentiát. Az ügy az Acta s. Sedis szerint többé nem került a congregatio elé. A congregatio ezen döntvénye szerint, tehát az egyház joga szerint kanonoki javadalom és ideiglenes lelkészállomás éppen nem összegyeztethetetlen, ha természetesen az illető mindkét javadalom kötelmeinek eleget bir tenni. (Ez esetben még valóságos plébániajavadalommal sem incompatibilis, mint fenn láttuk.) Annál kevésbé összeférhetetlen, ha a lelki- pásztori gond állandóan a káptalant terheli (si animarum cura insit pleno jure capitulo; az egyesítést ugyanis úgy a hivatalra, mint az anyagiakra nézve «pleno jure» egyesítés- nek mondják) s ez esetben mi sem áll útjában annak, hogy kanonok ne legyen a vicarius. «Pleno jure» egyesítés esetén a káptalan a tulajdonképeni plébános s így az így egyesített plébániák sohasem üresednek meg. A trienti zsinat sessio 7. cap. 7-ben hozott határozata az ilyen «pleno jure» kapta- lanokkal egyesített plébániákra nem terjed ki. (Ezen caputban
