Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Török Kálmán: A püspöki koadjutor

131

ként megkövetelt okot és a kinevezendő részéről a kellékeket igazolva látja, a pápa kinevezi az illetékes fórum által kineve- zésre fölterjesztett egyént. A kinevezés által a coadjutor cum spe futurae successionis jogot nyer : ad rem. A kinevezésnek ezen jogi hatálya nem szűnik meg a kisegített püspök hálála után, sőt teljes érvényűvé csak akkor válik minden további eljárás nélkül, amennyiben a «a jus ad rem» jus plenum má lesz. «De jure ad rem transit in jus in re respectu ecclessiae, seu beneficii.» 1 Megerősíti ezen állítást a kinevezési okmány e szokásos kitétele: «Ex nunc pro tune.» E mellett szólnak a kanonisták s maga a gyakorlati tapasztalás is bizonyítja• «Wird er als Coadjutor perpetuus eingesetzt, so erhält er ein Jus in re verwandet, so dass keiner abermaligen Collation bedarf, ein Rechtsverhältniss, welches in dem Bestellungs- decrete durch die Clausel Ex nunc pro tune, ausgedrückt wird», — erősíti meg Phillip.1 2 Kétségtelen tehát, hogy az örökös koadjutor kinevezése után, a püspök halálával, a káp- talanra semmi joghatóság nem háramlik át, hanem az örökös koadjutor ipso jure a meghalt püspök helyét elfoglalja, s magát ünnepélyesen beigtattatván «in re» jogot nyer.3

Egy kétely mégis támadhat. Foglaljuk tételes alakba: Van-e szüksége az örökös koadjutornak a püspök halála után újabb prekonizációra ? — Föltéve, hogy az utódlási joggal biró koadjutor a püspök életében már mint íölszentelt püspök szerepelt. — Midőn az utódlási joggal kinevezett koadjutor fölszentelést nyert a püspök életében, nem azon egyházmegye címére nyert prekonizációt, amelyre örökösedési jog biztosit- tatott neki, hanem e fölszentelési címet valamely elárvult püs- pökség adományozása folytán kapta. Következőleg a megüre- sedett püspöki székkel lelki viszonyban nem volt a püspök életében, de nem is fűzheti ahhoz a lelki házassági kötelék a püspök haláláig, mert csak pro tunc, a halál után nyert erre

1 Ferraris: Idéz. műnk. Coadjutoria, Coadjutor szavasnál n. 16.

2 L. Hergenrölher-Kaulen : Kirchenlexicon. 3-er Band. 561—567. Zw. Aufl., Freiburg, Herder.

3 Szeredy : Egyházjog. I. köt. 493. 1. és Ivonek : Az Egyházjogtan kézikönyve, 351. 1.

9*