Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Török Kálmán: A püspöki koadjutor
116 szerint nem gyakorolt semmi befolyást és előzetes engedélyére sem volt szükség, hogy a már ismert jogi tényezők koadjutort választhassanak oly esetben, midőn arra a kellő jogalap meg volt. A püspöki koadjutor jogállásának történetében lényegesebb változást alig tapasztalhatni Nagy Károly és utódai uralkodása alatt. Bár kétségtelen, hogy a fejlődő állameszmék hatása alatt a kánonjog szorosabb kapocsba lépett az állam jogelveivel. Egymásra kölcsönhatásban vannak egymással. A kánonjog befolyásoltatja magát az állameszmék érdekeivel; s viszont a Nagy Károly és utódainak uralkodása alatt megifjodó jogelvek jótékony befolyást engednek az egyház szellemétől áthatott, törekvéseknek. E kölcsönhatás eredménye nemcsak általános- Ságban nyilvánult, hanem részletekben is. A kánonjogban működési kört nyert jogi személyek kinevezésénél, az állam igyekszik érdekeinek megfelelő módon érvényesíteni akaratát. Világosan látjuk e törekvést a koadjutorok kinevezésében is; amely körülmény oly fontos mozzanatot képez a koadjutoria történetében, hogy a pragmatizmus rovására esnék annak mel- lözése. Elég utalni a következő konkrét esetre, hogy az elvi álláspontot is beláthassuk. Midőn Auszgár brémai érsek utódja Rembert, a püspöki tisztség terheinek viselésére képtelenné vált, királyi kegy útján nyerte meg, hogy Adelgár szerzetes lön koadjutorává. Rembert már Lajos királynál, akinek püs- pökségét is köszönheté, utóbb Lajos fiainál is kieszközölte, hogy Adelgár szerzetes koadjutorrá lehessen ; sőt nemcsak ide, hanem még a királyi tanácsosok közé is fölvétetett «per manus acceptionem.» Mindez a szerzetes tesvérek és a zrinat hozzá- járulásával is történt. Föképen két mozzanat érdemel kiváló figyelmet: 1. A kinevezett koadjutor, mint a fejedelem vazal- lusa hűség esküt tett s méltóságánál fogva a király tanácso- sai közé vétetett föl. 2. A koadjutor a tartományi zsinat te kinlélye által is megerösíttetett, míg az apostoli szék befolyá- sának nyoma sincs. A tartományú zsinatok e megerősítési jogukra féltékenyek voltak; hozzájárulásokat a koadjutor ki- nevezéséhez oly nélkülözhetetlennek tartották, hogy a zsinati megerősítés hiányában a koadjutori kinevezési jogerősnek el
