Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Török Kálmán: A püspöki koadjutor

A PÜSPÖKI KOADJUTOR.

— Egyházjogi tanulmány. —

I. A koadjutori tisztség történelmi kifejlődése.

Z0N egyházi férfiak között, akik a püspöknek az egy- házmegye kormányzásával járó terhek elviselésében — a püspök akadályoztatása esetén — segítségére vannak, sőt joghatósági és pásztori teendőiben egészben vagy részben helyettesítik, kiváló figyelmet érdemel a püspöki koad- jutor — püspöksegéd. A koadjutori intézmény nyomait az egyház első századaiban kereshetjük. Valamint az egyházban fennálló s tisztán emberi tekintélyen alapuló rangfokozatok előbb az egyes egyházakban a szokás jogerős talaján nyertek nagyobbrészt életet s csak azután szilárdíttattak meg az összegyház tekintélyének tételes törvényeivel s váltak általa- nossá: úgy a püspöki koadjutori intézménynek is nem positiv jogszabályok adták az első alapot, hanem a szokás, mely birt azon kellékekkel, hogy később — az említett módon — szén- tesíthető legyen. Az ok, melynek okozata gyanánt tűnik íöl az egyházjogban a püspöki koadjutor jogállása, idők folytán ha- tározottan körvonalazva lön a kánonokban1 s ennek megfele- löleg domborodott ki ama közjogi állás, mely tárgya lesz

1 C. 5, X., de elér. aegrot. 3, 6.; c. un. XI. eod. tit. 3, 5.; c. 3, X. epd. tit. 3,6.; c. 17. C. VII. q. 1.; c. 14. G. VII. q. 1.