Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Dr. Surányi János: A keresztény erkölcstan természetes fejleménye-e a görög-római erkölcstannak

99

]kell e felebaráti szeretetet gyakorolni: Mindent, amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, azt ti is cselekedjé- tek nekik. Ez a törvény s a próféták1 (összes tartalma).

S ámbár a felebaráti szeretet törvénye a természeti ethika körébe tartozik s azért az ész és lelkismeret világánál felis- merhető: indító oka és gyakorlási módja tekintetében mégis új törvény az, melynek magaslatára nem emelkedett fel a stola elsőrangú képviselőiben sem. Seneca felvilágosodott nemes elméje úgy vélekedett e szeretetröl, hogy barátjával kellemetes, ellen- ségével szelíd és nyájas legyen, amicis iucundus, inimicis mi- tis et facilis;1 2 hogy szelíd kézzel nyújtson segítséget az ellenség- nek is, opem ferre etiam inimicis miti manu.3 Róma legna- gyobb erkölcstanítója igazságos és tisztes dolognak tekinti az ellenség iránti gyűlöletet annyira mérsékelni, hogy az bará- tóddá is válhassék.4

Ez a pogány világ legtisztultabb nézete az emberbaráti szeretet lényegéről. De ez a nemes érzület sferájából ki nem emelkedik, sem magasabb motívumait, sem gyakorlási mód- ját egyetemes, mindenki által könnyen érthető szabálylyal meghatározni nem képes; innét van, hogy müveiben is égé- szén medö, annak egyetemesen kötelező vagyis minden em- bérré kiterjedő jellegéről az ó-kornak fogalma sem volt.

II.

Példa reá a rabszolgaság intézménye. Noha a legfőbb társadalmi törvény igazsága teljes világosságban fénylik elménk előtt: a történelem bizonysága szerint annak ismerete minden időben többé-kevésbé ellhomályosítva, tévelyekkel vegyítve van. E tévelyek között egy sem terjedt annyira és vert mélyebb gyökeret a pogány népek magán- és közfelfogásában, mint a rabszolgaság.

Ez az ember személyiségének s ezen alapuló társadalmi

1 Máté VII. 12.

2 De vita beata cap. 20. vol. I.

3 De otio sapientis cap. 28. vol. I.,

4 Epistola 95. vol. 4.

7*