Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Prohászka Ottokár: A bűnbevallás megrendítő hite és gyakorlata
85 szent Firmin óva inti a híveket, hogy aki nagy bűnbe esett, ne merjen az Űr asztalához járulni, mielőtt meg nem gyónt s nem tartott penitenciát a papok rendeléséből. Vannak ezen századokból vezeklési könyveink, melyek a keresztényeknek egyszersmind lelkiismereti tükörül szolgáltak; szent Fulgentius ilynemű útmutatásában a többi közt ezt is olvashatni: Vádolom magamat, hogy méltatlanul járultam az Úr asztalához előzetes gyónás nélkül. Ugyancsak gyóntak a hívek a bérmálát fölvétele előtt. Evald toursi érsek a IX. században rendelelet adott ki, hogy aki a Szentlélek ajándékát venni akarja, tisztítsa meg előzetesen lelkét a gyónás által. Kiváltképen a nagyböjtben s a föünnepeken gyóntak. Crodoganus metzi püspök, aki 767-ben halt meg, elrendelte, hogy a szerzetesek minden szombaton, a nép pedig a három negyvennapi böjtben gyónjanak; akkor ugyanis három negyvennapi böjtöt tartottak: husvét, a Szent Mihály napja, s karácsony előtt. Reginon, a trieri egyházmegyében fekvő, híres «prum»-i apátság apátja, aki 909-ben halt meg, idézi egy roueni zsinat végzését, mely szerint az egyházmegyének hivat .los látogatásakor a többi közt azt is kell tudakolni: van-e a községben ember, aki az éven át nem gyónt, — talán még a húsvéti böjtben sem ? Gyóntak mindazok, kik új életet akartak kezdeni. A VII. században Solignae-i Szent Tillonról írják, hogy midőn elhatározta magát, hogy szent akar lenni, ifjúsága óta elkövetett bűneit meggyónta. A tiszteletreméltó Beda korabeli Adomán nevű emberről írja, hogy új életet akarván kezdeni, ifjúkora nagy bűneit meggyónta. Szent Bavon, Gent védszentje, ki 589-ben született, szent Armand prédikációjára megtért s nála meggyónt. Gyóntak a súlyom betegségben kinlódók. Szent Sámson, VI. századbeli püspök életében olvasni, hogy atyja halálos betegségbe esvén, meggyónt oly bűnt, melyet addig eltitkolt. Bonifác, Németország apostola, a VIII. század elején azt Írja Eto- bald királynak, hogy királyi elődje, Ceolred, mivel penitenciát nem tartott és nem gyónt, elkárhozott. Vigbert, Iritzlási apát életében olvassuk, hogy ki-kijárogatott a kolostorból gyóntatni a betegeket, kik öt magukhoz kérték. Matild, IV. Henrik neje?
