Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Kiss János: Kerüljük az idegen szók használatát
S2I leg az idegen szók kerüléséről írt cikkelyemről azt reméltem hogy arra a napi sajtóban is rá mutatnak, hogy ime, e közlemény bizonyítékai értelmében a legelvontabb fogalmakat is ki lehet magyarul és magyarán fejezni. Ámde az én reményem mint előbb, úgy ezúttal is hiúnak bizonyult. Folyóiratom olvasóin kívül nem vette azt észre senki, s akinek figyelmét arra külön felhívtam, az sem helyeselte cikkelyem célját és irányát. Ugyanis egyik napilapunk szerkesztőjét, kinek közleményeit tartalmasság mellett szép magyaros nyelvezet is ékesíti, felkértem, hogy cikkelyemet az ügy érdekében szíveskedjék átvenni s azt olvasóinak figyelmébe ajánlani. E helyett azonban az illető szerkesztő úr azt válaszolta, hogy ö nem ért egyet a cikkely irányával, mert az idegen szók nyelvünkből ki nem küszöbölhetök. — Szomorú volna, mondám, s cikkelyem épen azt bizonyítja, hogy igenis kerülhetjük az idegen szók használatát, még legelméletibb tudományainkban is, a bölcselet- és hittudományban, melyek pedig görög és latin nyelven nyerték neveltetésük, fejlesztetésük jó részét, s legdúsabb és legtisztább forrásaikat latin és görög nyelven kínálják. — Nos tehát, feleié ö, ha az idegen szót ki lehet kerülnünk, tessék magyarul kifejezni a házat, az ablakot, a templomot, a lámpást, az orgonát, az olajt, s számtalan más fogalmat, melyre a magyar idegen nyelvből vett át szókat. Ez a felelet azt mutatta, hogy a kifogásoló úr nem értette meg, mit értek én idegen szó alatt, melynek kerülését sürgetem. Pedig cikkelyemben világosan megmondottam, hogy idegen szó alatt azt értem, amely más nyelvé, s ami nyelvünk szerint nincs átidomítva és polgárjogot, mint mondani szokás, nem nyert. Már pedig a ház, az ablak, s a többi fent elősorolt szó nyelvünkbe át van ültetve, nyelvünk természete szerint át van idomítva s polgárjogot nyert nyelvünkben. Nem ezek, hanem a tényleg idegen szók használata ellen küzdők és kívánom, hogy minél többen, hogy minden magyar író küzdjön. A tényleg idegen szók mellőzését sürgetem én az irodalomban általában, s névleg a bölcselet- és a hit- tudományi irodalomban, mert az idegen szók mellőzését, s a
