Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Hazai r. kath. főiskoláink tanrendjei

781

gyelmes föpásztoraink, ha látják, hogy mi, a kiket' papjelöltjeik kiképeztetésével megbíztak, hivatásunknak élünk, a papképzés magasztos és fontos mesterségét minden izében, céljában, eszközeiben, eredményében, múltjában, jelenében és jövőjére való tekintettel tanulmányozzuk, az adott mintával kényelmesen be ne érjük, hanem jobb minta alkotásán törjük fejünket s hogy föpásztorainknak is minél nagyobb mértékben szolgálatukra lenni igyekszünk?

Én megvallom, más, hasonlókép fontos ügyekben is találkoztam már azzal a téves fölfogással, mintha valamely újítás ügyét csak az tárgyalhatná, a ki annak életbeléptetésére jogosítva van. így évekkel ezelőtt, a magyar káték és bibliák jobbításának kérdésétől annak tárgyalására nagyon is hívatottak, idegenkedtek oly ürügy alatt, bogy ez a püspöki kar dolga. Persze hogy a püspöki kar dolga, a kátéügyben érvényesen intézkedni. De ezt az ügyet előkészíteni máshoz is tartózha- tik; teheti azt pl. a szakemberek némelyike, vagy azok kongresszusa vagy egy társulat, mely azzal szakférfiakat megbíz. Mikor azután az előmunkálatok be vannak fejezve, az egész ügy elintézés végett az arra illetékes püspöki kar elé terjesztetik. Ks ha a kátéügy emelését szívükön viselő urakat évekkel ezelőtt ily fölfogás vezette volna, ma már kegyelmes püspöki, karunk abban a helyzetben volna, hogy jó új kátékat rendelhetne el kötelezoleg az egész országra nézve. Így ellenben még mindig csak az ügy legkezdetén vagyunk.

Ugyanez áll a papjelöltek képzéséről is. Ha szakférfiak hozzászólnak és megfelelő új tervet alkotni képesek, a püspöki kar nagy örömmel fogja azt alkalmazni, akár mily nagy anyagi eszközökkel járjon is a létesítés; míg ellenben ha mi hallgatunk, talán még negyed század múlva is ott leszünk, a hol ma vagyunk, a kezdet kezdetén.

Ezek a gondolatok vezéreltek, mikor ez évi febr. 25-ikén kartársaimhoz a következő kérelmet intéztem hazai r. kath. hittani főiskoláink tanrendjének összeállítása érdekében :

Már több ízben, hol külön levelekben, hol «Bölcseleti Folyóirat» és «Hittudományi Folyóirat» című közlönyeimben kértem hazánk r. kath. hittani főiskoláinak tanárait, szivesked-