Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Ráth György: A pannonhalmi sz. Benedek-rend nyomtatott imakönyve a breviarium monasticum behozatala előtt
778 rum.» A vigíliák alatt nyilván a jelen munkát, s az ahhoz írt versek alatt a íennebbi két elégiát érti. A különben is megbízhatatlan krónikásnak eme puszta állítását azonban nem tarthatom alaposnak. Mint tudjuk, a legtöbb humanista költő kifejlett öntudata nem engedte meg, hogy csekélyebb terjedelmű költeményeiknél is szerzői voltukat elhallgassák. Áll ez különösen Chalidoniusra nézve, ki az Ambrosius Diurnáléjához írt ajánló versen felül például a Celtes kiadásában 1506-ban megjelent «Meloposae» című zenészeti műben található ódáját, valamint a Cameri által Bécsben 1514-ben kiadott «Phyniani sadices»-hez írt rövid versét is aláírásával látta el. Magában véve tehát nem bir valószínűséggel, hogy ö épen csak a kérdéses jelentékenyebb elégiáknál szerzőségét meg ne jelölje. Egyébként is a két költemény irálya tekintetében felismerhető rokonságot mutat az Additiones, illetve Diurnale címlapján olvasható Hexameterekkel. De ha az ájtatos szerző költői lelkűidét, s tömör prózájának eléggé tiszta latinságát tigyelembe veszszük, ez alapon is indokoltnak kell vennünk ama meggyőződésünket, hogy ö adott müve kapcsában monostorának legfőbb védnöke, s saját őrangyala iránt táplált áhí- tatos érzéseinek költői alakban is méltó kifejezést. Budapest. Ráth György.
