Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Ráth György: A pannonhalmi sz. Benedek-rend nyomtatott imakönyve a breviarium monasticum behozatala előtt
nek üdvözülése csak az utolsó ítéletkor következik be. Végül ajánlja magát védöangyalának védelmébe. A további rubrika értelmében a beteg a protestációkat ismételten olvassa vagy olvastassa fel, hogy azokban meg- erösbüljön, sőt a haldoklás idejében s halála bekövetkeztéig tartsa jobb kezében a «cédulám circumvolutam candelae accensae». S biztosítva lesz üdvözüléséről. Jelen fejezetben még találunk 3 oraliót (Domine Jesu Christe propter illam amaritudinem, Maria mater gratiae, Interveniat pro nobis), melyek gyakrabban a haldokló fülébe olvasandók, nehogy kétségbe essék, továbbá a beteg által Szűz Máriához intézendő imát (Pia Mater virgo incomparabilis), meg egy imasorozatot (Arcte omnes christi fideles anime, quarum corpora, Valete vos omnes fideles animae, Respice quaesumus domine), melynek a temetőben ájtatos elmondásához a trienti zsinat minden ott temetett holttest után 100 napi búcsút csatolt, végül egy IV. Orbán pápa által szerkesztett s XI. Gergely által jóváhagyott imát (Avete omnes christi fideles), melylyel ugyanazon előfeltétel mellett annyi búcsú jár, amennyi halott van a temetőben. Ambrosius jelen utolsó müve szerzőjéül magát csak az érdemleges rész után nevezi meg az olvasóhoz intézett következő zárszóban: Reánk nézve — úgymond — kik az örök boldogságra születünk, nem csekélyebb jelentőségű, hanem inkább fontosabb az életből elköltözésünk, mint az abba belépésünk. Miért is a fáradtságra méltónak látszott ez a könyvecskét, amelyből meghalni tanulhatnak, s melynek nyomán a meghaltak sorsa az Istennél előmozdítható, ezer példányban kinyomatni. Vegye tehát az ábítatos olvasó hálás szívvel e■ csekélyke müvet, s segítse maga részéről is azt elő, hogy szerzője, pannonius Ambrus testvér, és a Szűz Máriáról címzett skót zárda peri jele, valamint Alantse Lukács, kinek költségén valósíthatta meg szándékát, az élet után a mennybe juthasson. Ezután s a kotofon előtt a könyvecskében még két verses fohászt találunk, ú. m.:
