Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Prohászka Ottokár: A bűnbevallás megrendítő hite és gyakorlata

hogy a község színe előtt is valid be bűneidet, azt jól megfontolva s ügyes hozzáértő lelkiorvos tanácsára lehet csak megtenni; ö fogja azt megítélni, vájjon lelked üdvére válik-e s vájjon meglesz-e annak az a hatása, hogy mások is épüljenek s te magad is fölépülj». A lélek titkos bajairól van itt szó s nem nyilvános botrányokról, melyek miatt gyászt öltött a szentségében megsértett egyház; az emberek vétkeiről, a szegény halandók közönséges bűneiről beszél Origenes, melyek lelkűket nyomják. Halljuk csak folytatólag: «ne titkold a bűnt szivedben; mert valamint azok, kiknek gyomrát terheli az emésztetlen étel vagy az élettevékenységet megakasztó nyálka, erőszakosan kiadják azt, ami bennük van; úgy azok, akik vétkeztek s vétküket titkolják, folyton érzik az erőltetést s a lélek fuldoklását».

Gyóntak tehát a fényes Alexandriában nemcsak nyilvános bűnöket, hanem a szív rej tekébe zárt, — a szégyen, az önérzet féltékeny hatalma által letartott vétkeket. A nyilvános bűnökről nem is lehet kétségünk; sőt épen az alexandriai egyház erélyes pátriárkái nagyon is követelték, hogy minden ami a nyilvánosság elé akár mint kész botrány, akár mint gyanús jel lépett, nyilvános bünbevaliás alá essék. Alexandriai Dénes beszéli Heraclas elődjéről, hogy szokása volt az eretnekeket s még inkább az eretnekséggel gyanúsított embereket a községből kizárni, s bármennyire rimánkodtak s könyörögtek neki, addig vissza nem vette őket, míg az eretnekektől hallott mindennemű tant és nézetet nyilvánosan be nem vallottak. Kétség támadhatna az iránt, vájjon Heraclas és Dénes eljárása igazi bünbocsánat miatt végzendő gyónást ad-e elénk, vagy talán csak a külső fegyelem szokását mutatja be, melyet más társulatok is követhetnek, hogy t. i. aki ellenük vétett, az nyilvánosan bocsánatot kérjen. A kétség azonban elesik, ha Origenest olvassuk. Heraclas és Dénes fegyelmi eljárásán kívül ugyanis Origenes a titkos bűnnek bevallásáról beszél; óvja a bűnöst, hogy válaszsza ki az «orvost», kinek megmutassa sebeit, különösen azért, hogy ez kellő mérséklettel ítélhessen arról, hogy mit gyónjék meg a titkos gyónás után nyilvánosan is, mit ne. De a nyilvános gyónás elmaradhatott;

— tJ8 —