Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Pompéry Aurél: A Corpus Juris Canonici és a babona
698 — mibenlétét. Ük inkább mentek lehettek az előítéletektől, mint a. világi birák s a dolgot eredete szerint: a hitbeli tévelv, az erkölcsi romlottság szerint vizsgálva, sokkal gyökeresebben gyógyíthatták a babona nyavalyáját, sokkal nagyobb eredménynyel felvilágosíthatták a boszorkányoktól rettegő népet, mint a világi birák, kik nagyon is hajlandók voltak az okokat nem keresve, a puszta tények felületén megmaradni. Egyébiránt a boszorkányok sokkal humánusabb eljárást remélhettek az egyház részéről, mint a világiakéról. Mert az egyház javítólag is akart hatni akkor, mikor vizsgált és Ítélt. A bünbánatot ö mindig mentő körülménynek tekintette. Örült, ha rossz szándék helyett jóra talált. A német inquisitorok által kiadott «Malleus maleficorum» c. utasításban benfoglaltatik ez is: «Ha azonban a babonát űző reá áll, hogy eddig mívelt dolgait kárhoztassa s hogy a püspök s egyházi biró által követelt elégtételt megadja, nem kell öt a világi igazságszolgáltatásnak kivégeztetés végett kiszolgáltatni.1 Ez azt mutatja, hogy a megkegyelmezés épen nem volt kizárva, de mutatja azt is, hogy fordultak elő esetek, mikor a boszorkányok makacsul ragaszkodtak tévelyeikhez, nos ez utóbbiakban valóban megérdemelték, hogy «tradantur brachio saeculari ultimo sup- plitio feriendae». Még csak néhány szót a boszorkányperekben való eljárás mikéntjéről, ahogy azt az egyház contemplálta. A pürök / vegyes forum elé tartoztak. Azaz a bűnösséget úgy világi mint egyházi személyekre nézve az egyházi biró mondta ki, a büntetés végrehajtását pedig a világi hatóságra bízta. Ha ez a büntetés kemény s esetleg máglyán való elégetés volt, ez szükségkép folyt az akkor divó büntető jogból. Nem tagadd hatjuk, a maiakkal összehasonlítva a régi büntetések úgy ezen mint más téren igen szigorúak voltak. De nem tudom, a mai vindicativ eljárás nem esik-e túlságos enyhesége által egy másik végletbe s hogy nem a ferde, érzelgö humanismus az, mi a régi, talán sokszor nagyon is jogosult vasszigort pótolja ? 1 Lásd Brüch. K. G. 557.
