Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Prohászka Ottokár: A bűnbevallás megrendítő hite és gyakorlata

A BUNBEVALLÁS MEGRENDÍTŐ HITE S GYAKORLATA.1

gkz írás szavait ismerjük gyermekkorunk óla; a szentség AÍ;' nimbusa veszi azokat körül szemeinkben, de legtöbbször gondolatban, merőben tradicionális tisztelettel adózunk nekik. Nem kétkedünk igazságukban, de nem is fogjuk fel mélyebben jelentésüket. Ha későbbi korunkban ballanók meg először e csodálatos kijelentéseket, melyekben a naiv, őszinte érzelem a legmagasztosabb bölcsességgel párosul, tán máskép értenök meg mint most; így azonban átlag gyermeki fogalmaink héját hordozza magán a Szentírásról való ismeretünk. Lépten-nyomon üldöz minket e nehézség! Említik például előttünk a «mennyország kulcsait», melyeket Krisztus Pétei'nek adott, s a prófétai szózat visszhangját halljuk bennük: «Dávid kulcsát rakom le vállaira, nyitni fog, s nincs ki bezárja, — zárni fog s nincs, aki kinyitja . . .» ; de még sem fogjuk föl elég élénken, hogy mi ez a kötő- és oldó hatalom a földön ?

E nehézséggel szemben az ős, apostoli egyház történelméhez kell folyamodnunk, mely öntudatunkra hozza a tények, az élet mozgalmasságával a szavak régi, elévülhetetlen értelmét; azt az értelmet, melyhez csak reflexio kell, hogy a szavak

1 Mutatvány a szerzőnek «A bünbánat és bünbocsánat» c. müvéből.