Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Lehmann Gyula: Az ész szerepe a vallásban
665 Azonban azt sem tagadhatjuk, bogy ezen általános igazságok körül bizonyos homály borongott. A filozófia magában soha sem volt képes tökéletesen kielégítő feleletet adni mindarra, ami az emberi szellemet a magasabb kérdésekben érdekeli. így az istenség eszméjét minden kor bölcselőinél íölszínen látjuk ugyan, azonban csak kevesen voltak, akik a legtisztább egységnek szétdarabolása ellen tiltakoztak s a legfüggetlenebb lényegnek minden egyes erőtől, működési módtól, vagy véges dologtól való elkülönzése mellett síkra szálltak. A halhatatlanság eszméjét a józan filozófiai szekták mind vallották: azonban egyúttal a metamorfózisról s más ilyen dolgokról a leg- badarabb meséket szőtték. A természetes gondolkodás ezer meg ezer éve fölállította azt az elvet is, hogy a jónak a túlvilágon jutalmat nyerni s a rossznak bűnhődnie kell; mégis hosszas kutatásai dacára sem tudta megállapítani, vájjon az isteni igazságosság e kiengesztelésére van-e külön hely? A religio többi alapigazságai körül is ott látjuk e homályt. E szemléletnél tűnődve kérdezi az ész, vájjon a legfelsőbb kérdésekben kielégíthet-e bennünket a fél tudás? Azonfelül a bölcselet nem tudja megadni e tanokhoz azt a támaszt, amelynek alapján azok hihetőbbé legyenek olyanok előtt is, akik nem képesek vizsgálódni maguktól. Az ész magában nem teremti meg azt a minden tekintetben kétségen felül álló biztonságot, mely e tanok méltóságának megfelel. Pedig vallási szükségletei minden embernek vannak, a mélyelméjüeknek s a közepes tehetségünknek egyaránt. Minden eszes teremtmény vágyódik megismerni egész világosságban a religiót s a legfőbb dolgok fénye, melege, tüze után áhítozik. Mi következik ebből? Ha a józan ész nem tévedett — amint valóban úgy is van, midőn megállapította a religio általános legfőbb igazságait, nem fog tévedni annak konstatálásában sem, hogy ez igazságok így rendezetlenül, bevégezetlenül nem lehetnek. Ép oly tökéletes rendnek, összhangzatnak kell azok között lennie, amilyen tökéletes azoknak legfőbb tárgyuk, a végtelen Isten. A filozófia — mint tudjuk — hasztalan törekedett kibontakozni a homályból) hasztalan iparkodott fölemelkedni a vallás összhangzatos igazságainak tökéletes megértéséig; a legélesebb, legsubtilisabb
